Shakespeare-év

Idén 400 éve, hogy meghalt a nagy költő, ezért a tiszteletére Shakepeare-emlékévet hirdettek. Ennek részeként vasárnap az utolsó Emma Rice-féle Szentivánéji álom-előadást élőben közvetítették Shakespeare Globe Színházából, Londonból, és teljesen ingyen meg lehetett tekinteni a neten, a BBC oldalán. Meg is tekintettem. És milyen jól tettem! Az elején még fura volt, nem voltam benne biztos, hogy végig tudom majd nézni, mert valahogy eklektikusnak éreztem Shakespeare szövegét a modern jelmezekkel és viselkedéssel, de szerencsére hamar hozzászoktam. Onnantól pedig annyira beszippantott, hogy végignéztem, pedig 3 órás volt.

Eleve hatalmas élmény volt kicsit ott lenni a színházban, ami ma is pontosan olyan, mint amilyennek Shakespeare elképzelte és megépítette. Élőben is voltam már ott, amikor három éve Londonban nyaraltunk Danival, de akkor "csak" egy jelenet próbáját néztük meg az idegenvezetés keretében. Nagyon jó volt most egy teljes előadást látni. A prológba beépítették a "mobiljaikat kapcsolják ki" jellegű kéréseket, konkrétan az egyik szereplő szájába adták ezeket, hát óriási ötlet volt, és nagyon humorosra sikerült. Egyszerűen hihetetlen volt. A rendező húzott egy merészet: az egyik női szereplő, Helena nála férfi, és Helenus névre hallgat, amiből nagyon humoros helyzetek adódnak. A kedvenc szereplőm pillanatok alatt Puck lett, hatalmasat alakított a színésznő, Katy Owen.

 

Ami a legjobb: most még öt hónapig meg lehet nézni az előadást. Annak, aki nem Angliában van, itt: http://www.bbc.co.uk/programmes/p047lmwj. Annyira jófejség tőlük! Érdemes megnézni, akkor is, ha az ember nem érti egészen Shakespeare angolját. 

Egy apró előzetes:


Jó mulatást!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk