LizaGazdija

Jaj, olyan szép vagy, gyönyörű vagy, igéző a szemed, alig várom, hogy lássalak, sétálni akarok veled a Margitszigeten, nyünyünyü, milyen okos is vagy, add meg a számod, hallani akarom a hangodat, és küldeni akarok napi 110-120 szerelmes SMS-t! Jó, de majd inkább az első találkozó után, ha nem gond. Többet se ír. Fiúk, nem kellene előadni a hősszerelmest vadidegen lányoknak, mert az már önmagában is ciki és gagyi, ráadásul ha aztán egy szó nélkül eltűntök, a hősszerelmes epizód nélkül nem fogtok totál idiótának tűnni, ellenben így... Siralom.

A felújítást végre befejezte, szépen berendezte a lakását. Meg a gangot. Tett ki kerti asztalt meg székeket, és most a legkülönbözőbb időpontokban ül kint, mindig más baráttal (vagy tudom is én, nem ismerjük egymást, de felteszem, a barátai járnak hozzá). És egyenesen rálát az ajtómra. Ez engem nyomaszt. Kényelmetlen. Ma kint ült akkor is, amikor elmentem edzésre, és akkor is, amikor hazajöttem, és ez rossz nekem, mert nem akarom, hogy tudja, mikor jövök-megyek. Olyan érzés, mintha megfigyelne, miközben nyilván nem, csak cigizik meg beszélget, de akkor is. Azt kell, hogy mondjam, jobb volt, amíg az előző szomszéd lakott itt. Ő nem vette birtokba a gangot. Vajon van némi igazságom, vagy teljesen kifordultam magamból, és gondolkozzak el magamon, miért ne üldögélhetne valaki a gangon anélkül, hogy ez másokat zavarna?

Ezt Matyin is meg lehet figyelni. Kata mesélte, hogy most már fél éve azzal stresszeli magát a most négy és fél éves gyerek, hogy mi legyen, ha nagy lesz. Napi sokszor megkérdezi az anyját, felsorol három lehetőséget, és Katának választania kell, de aztán két perc múlva kiderül, hogy az a szakma mégsem jó, és akkor újat kell választani. Állandó kérdés, hogy "Anya, mi legyek, ha nagy leszek?" Hiába mondják neki, hogy most még óvodás, aztán iskolába fog járni sokáig, és majd csak utána kell eldönteni, mi akar lenni, Matyit ez nem nyugtatja meg. Konkrétan szorongást alakít ki magában, annyira stresszeli ez a probléma. Annyira furcsa, nem? A gyerekek furcsák. Ezért is lehet olyan jó történeteket írni róluk, mint amilyen a Múmin, a Micimackó, a Kököjszi és Bobojsza meg a Gilikoti.

Húsvét vasárnap ünnepeltük a 27. szülinapomat otthon. Nagyon jó volt! Ebédre szokásos módon ananászos csirkemell volt, mert mindig azt kérek, ha engem ünneplünk, valamint gyümölcstorta, amit apu sütött, ééééés a dédnagymamám receptje alapján készült csokitorta, amit anyu sütött, és amire kóstoláskor azt mondta, igen, ez olyan, mint a nagymama tortája volt gyerekkorában. Azért ezek értékek. Volt bontogatás is, kaptam csokit, könyveket, vicces, szétszedhetőm mágneses kiskutyát, valamint... egy okostelefont. Teljesen megdöbbentem, mert erre egyáltalán  nem számítottam. Tudni kell rólam, hogy ha megkérdezik tőlem, mit kérek ajándékba, nekem az a menetrendszerű válaszom, hogy meglepetést, és ez most sem volt másként. Anyuék pedig ezt találták ki meglepetésnek. Az elmúlt két napban ismerkedtem a telefonnal, és úgy érzem, jól megleszünk egymással. Már egy csomó mindent tudok róla, töltöttem rá appokat, állítottam be csengőhangot, ilyenek. Ma meg leballagtam a Telenorba, és megkértem a srácot,