LizaGazdija

A mai napot  a háborítatlan pihenésnek szenteltem. Tök későn keltem, annyira, hogy le sem írom inkább, aztán reggeli után olvastam kicsit, majd beköltöztem a kádba tovább olvasni. A kádból a kutya füstölt ki fél 4 körül, mert addigra már kellően megéhezett, és követelte az ebédet. Ebéd után mosogatás, pakolás jött, majd olvasás tovább. Még 60 oldal Charlie St. Cloud történetéből, és eddig tetszik, talán a végére már nem romlik el. Most meg Charlie és a csokigyár megy a tévében, és én huszadjára is megnézem. A holnap viszont nagyon kemény lesz, belegondolni se szeretek... Most vagy egy hónapig nagyon fogom utálni a hétfőt, és utána se lesz könnyebb a délután. Nem tudom, meddig bírom majd a Csillebércre rohangálást heti kétszer, de egyelőre úgy tervezem, ennél a csoportnál több tanfolyamot nem fogok elvállalni. Nem vagyok kifejezetten vidám, inkább feszült, és akarok még egy nap hétvégét. Egy vigaszom van: november elseje idén hétfőre esik, hála az égnek.

Meglátogattuk őket a Pesttől 57 km-re található új otthonukban. A házról kívülről nem készült kép, de elhihetitek, nagyon kis szép. Dömperből udvari kutya lett, és csak aludni járhat be, akkor is csak az előszobába. De ma azért egész délután velünk volt, többször be is sompolygott a nappaliba, és ott főként a számítógépasztal alatt horpasztott –nem küldték ki, annyira aranyos volt. Először az ajándékozással kezdtünk. Annyi mindent kapott ez a hároméves nagyfiú, hogy nem is emlékszem mindenre. Mindenesetre volt ott mesekönyv, ugrálóbot, trombita, rajzoló, színező (Aqua Doodle), törpe dekorgumiból, csoki meg szőnyeg. Ez az a törpe, aki miatt Tomi a következőt mondta tegnap este 11 körül: “Több egységcsomagot nem hozhatsz haza.” Azért szép lett, kár, hogy kikezdte az idegeimet a készítési folyamat :P Ajándékbontogatás közben a kisöcs is elvolt azért: Aztán jött az ünnepi ebéd: bableves, töltött kenyér, torta. Töltött kenyeret most ettünk először, és nagyon finom volt. A torta túrótort