Edzőtárs
Van egy lány, aki a step+erősítés dupla órának csak a második felére, az erősítésre jár. Ez is elég ahhoz, hogy jól látható legyen, semmi ritmusérzéke nincs. Általában teljesen ellentétesen mozog, mint a csoport. Tehát ha a padra kell lépkedni fel-le-fel-le, akkor ő le-fel-le-fel mozog, ha pad nélkül jobbra-balra-jobbra-balra, akkor ő balra-jobbra-balra-jobbra lépked. Múlt hétvégén valamiért eszembe jutott ez a lány, és arra gondoltam, szerencse, hogy stepre nem jön, mert szörnyű kudarcélmény lenne neki. Magától értetődik, hogy kedden megjelent a stepen. Ahogy elnéztem őt, arra gondoltam, nekem ez olyan negatív élmény lenne, hogy nem is bírnám végigcsinálni az órát. Fogalma nem volt, mit kell csinálni, nem tudott lekövetni egyetlen lépést sem, és amit csinált, az még csak nem is hasonlított arra, amit a csoport többi tagja lépkedett. A helyzet komolyságát jól érzékelteti, hogy az oktató az első húsz percben még odaállt a lány mellé, és a kezdőknél szokásos módon lelépkedte lassan a k