Második nap
Ma délelőtt csenrézi beavatás volt, amiben mindenki részesülhet vallástól függetlenül, csak a legutolsó részre mondta a dalai láma, hogy az csak buddhistának szól. Én az első két részben nem vettem részt, semmi kedvem nem volt, fájt a torkom, a fülem, a gyomrom, elég feldúlt is voltam. A másik háromban már igen, így viszont a beavatást nem kaptam meg, csak az áldást - azt az is megkapta, aki egyik részt sem csinálta. Nem kell egyébként nagyon "izé" dolgokra gondolni: kellett inni pár csepp vizet (nektárt), kaptunk egy áldászsinórt (vagy esetleg más volt a neve, nem tudom már), valamint fel kellett tenni a fejünkre egy kis piros szalagot. A dalai láma ma is vicces volt, jó kis anekdotákat mesélt. Érdekes kontraszt volt, hogy a magyar gyerekek úgy 6 év alatt nonstop visítottak mindkét nap, időnként fel-alá rohangásztak, ehhez képest a buddhista szerzetesek ölében ülő hasonló korú gyerekek vagy fegyelmezetten figyeltek, vagy békésen aludtak. Egyébként eléggé idegesítő, amikor 2
