LizaGazdija

Megbeszéltük, hogy elmegyünk egy görög étterembe*, aztán korcsolyázunk a Rathausnál**. Amikor odaértem a Stephansdomhoz, Tomi felvetette, hogy mehetnénk egy kört egy fiákerrel is, és így is lett. Nagyon szép program, romantikus, egy csomó mindent meg lehet tudni Bécs belvárosáról, és még azt is megbeszéltük, hogy a régi időkben aligha volt bárkinek is veseköve. A fiákerezés után megkerestük a kinézett éttermet, kóstoltunk bárányt, majd átmetróztunk a Rathaushoz, és béreltünk a nyitva tartás utolsó fél órájára egy-egy pár korit, mert a sajátunk mindkettőnknek otthon van. Elbénázgattunk a jégen (Tomi három éve korizott utoljára, én meg nem tudok, csak lelkes vagyok), és az egyik pihenőnél az történt, hogy egy gyűrűvel csúszott oda hozzám, és megkérte a kezem. Én meg igent mondtam. Azóta napi sokszor eszembe jut, és mindig arra gondolok, de jó lenne visszamenni ebbe a pillanatba, annyira jó volt. Jól meglepődtem, nem számítottam ilyesmire. És jövőre esküvő lesz :) *Nosztalgiából, me...

Én eddig nem tudtam, hogy Rejtő verseket is írt. Pedig de. A Moly jóvoltából ma megismerkedtem az egyikkel. Íme : REJTŐ JENŐ: FURCSA ESTÉK Most néha-néha álmodozni szoktam nevetséges ez nagyon, de szép. Az ember alkonyatkor meghatottan álmodik csendben egy-két bús mesét. Hogy – teszem – lassan elmúlik az ősz vagy mondjuk nyárral álmodik szegény vagy meglát Téged amint csendben jössz és mondjuk sír is éjnek idején. Vagy hogyha éppen utópiát vágyom megcsókolom lágyan a kezed vagy néha-néha megcsókollak szájon bolond, bús kis álmocskák ezek. És ránkborul az éjjel édesen és látom, hogy nekünk mindent lehet az ilyenek nem álmok, kis szivem, ez már egy bódult, lázas őrület.

Most már azon megy a nyűglődés, hogy melyikünk játékszabályai nyernek. Most már nem adhatom be a derekamat, ha nem akarok segget csinálni a számból. Nem könnyű a történet, azt meg kell hagyni. (Igen, még mindig Leviről van szó. Biztos eljön majd a nap, amikor már nem lesz róla szó.) Kora délután, még a szélvihar érkezte előtt, kiballagtam a szigetre, és futottam egy kört. Azért jó, hogy egy kilenc héttel a verseny előtt kezdtem a készülést egy nyolc hétre készített felkészülési tervvel, mert így a tropa térdem miatt be tudtam iktatni plusz egy laza terhelésű hetet, amikor is kétszer voltam csak futni, mindkétszer egy kört. 32 és fél percet csináltam ma. Nem is volt szörnyű, a térdemnek pl. egy szava sem volt, csak a talpam zsibbadt el nagyon. Ez meg mitől lehet? A fene se érti. Jövő héttől mindenesetre megint rendes futóedzések jönnek, sok jéggel és Voltaren Fortéval. Aztán a félmaraton után majd ellátogatok az ortopédiára.

egy kis útmutató a férfiakhoz . Jó játék lehet eltöprengeni rajta, szívünk kuglófjának egyetlen szem mazsolája* mely típusok jegyeit mutatja. A férfiaktól elnézést kérek, de ezt most muszáj. *Ezt egyszer egy ismerősöm ismerősének fényképe mellett láttam leírásként. Az illető egy pasi volt, és a barátnőjét jellemezte így. Ezen azóta sem tudtam túllépni.

Zsinórban hét hétvégét töltött otthon, vidéken, és nem egyszer fel sem hívott péntektől vasárnapig. Heti két este a focié, múlt héten jelentette be, hogy mostantól egy harmadik is, amikor összesen négy napot tölt Pesten egy héten. A nyolcadik hétvégét is otthon tervezte eltölteni, aminek a pénteke a Valentin-nap, mert az őt nem érdekli, és nyilván ki nem szarja le, hogy engem meg igen. Rengeteg programot terveztem kettőnknek, ezekre mindig lelkesen bólogatott, így aztán most itt maradt a nyakamon egy romantikus hajókázásra szóló kupon, amit nyilván én fizettem, és amit nem fogok tudni felhasználni (bár többször elmondta, hogy arra azért elmehetünk, meg találkozhatunk amúgy is, de hát ezt nyilván ő sem gondolhatta komolyan, hogy így megsért, és utána még találkozni is fogok vele). Nem merült fel benne, hogy legalább egy havernak bemutasson, hát még a családnak. Aki ennyire nem vállal fel két és hónap után, annak nincs keresnivalója az életemben, az tűnjön el belőle. Áthúztam az ágyat,...

előkerült, átjött, szakítottunk, hazament. Ennyi a rövid lényeg. Most megint kibaszottul egyedül vagyok. Nagyon-nagyon várom már a páromat, akivel boldog lehetek. Nagyon-nagyon, tényleg.

1. A szerkesztő visszaírt, hogy most nem tud adni új megbízást, viszont az előzőt a korrektor nagyon dicsérte. (Ez utóbbinak nagyon örülök, csak ez nem látszik a fejemen, mert a sok szar lefelé görbíti a számat.) 2. Levi szombat reggel ígérte, hogy talán még szombat este felhív, de vasárnap mindenképp, lehet találgatni, vajon azóta hallottam-e róla. Most már jöhetne a pozitív szakasz, mert azt hiszem, ennél sokkal több szart egyszerűen már nem vagyok képes elviselni.

Én ezt nem érdemlem meg. Ez két kérdést vet fel. 1. Miért történik ez velem? 2. Miért tűröm, hogy ez történjen velem? Egyikre sem találom a választ, pedig nagyon keresem.

Igaz, salsára az emberek jó része bevallottan azért megy, hogy ott párra találjon, én most gyönyörű illusztrációt kaptam arra, hogy miért nem kéne mégsem ezt csinálni. A csoportunk a harmadik-negyedik óra környékén kezdett közösséggé válni, amikor először mentünk együtt salsa buliba, illetve előtte inni. Tök jó volt, hogy van egy új csapat, akiket meg lehet ismerni, akikkel heti egyszer-kétszer össze lehet ülni. Aztán az egyik fiú (Zs.) összejött az egyik lánnyal (N.), majd két hét múlva szakítottak, és akkor N. nem jött többet órára. (Nem igaz, még egyszer vagy kétszer volt, de a lényeg, hogy kb. két-három hónapja nem láttuk.) Ezek után volt a két ünnep között az a salsa buli, amiről akkor meséltem is: Zs. és barátja (valamint kollégája), G. is belehabarodott kicsit az egyik lányba (N., csak máshogy, mint az előző N.) Zs. és N. össze is jöttek, majd G. orra előtt enyelegtek egész este, amit G. érthető módon nem annyira értékelt, majd többet nem jött órára. Zs. és N. négy hét járás...

Leviről az egyik első infóm, hogy nagyon szereti a Queent. Így aztán, amikor megláttam, hogy megint leadják a Corvinban az 1986-os budapesti koncertfilmet, megkérdeztem tőle, szeretné-e megnézni. Mondta, hogy neki megvan ez videón, hiszen rajongó, de moziban még nem látta, és szeretné. Úgyhogy beszereztem a két jegyet, ő lemondta a focit, én az edzést, amire azért nem sok mindennel lehet rávenni, és 3/4 7-re odamentünk a mozihoz. Én kevés számát ismerem a Queennek, szóval bőven ért meglepetés. Tetszett, amit láttam, és két fénypontja is volt a koncertnek: Freddie Mercury gyönyörű kiejtéssel elénekli a Tavaszi szél első versszakát. Ezt már rengetegszer láttam, és mindig könnybe lábad tőle a szemem, mert ez nagyon szép gesztus volt. Love of My Life, ezt eddig nem ismertem, de gyönyörű, főleg, ha közben simogatják az ember kezét, pedig nem is szerelmesek az emberbe. Szóval ezt nyilván nem így mondjuk helyesen magyarul, de biztosan értitek, hogy mondom. A mozi után beü...

Minden jel arra mutat, hogy akkor engem most leépítenek. Az okok nem egészen világosak, mivel indoklás nem volt, de a jelek azért elég beszédesek. Például ha eleinte kilométeres, később fél kilométeres, aztán egysoros levelek érkeznek, majd végül már nem érkeznek levelek, azt nehéz félreérteni. Nagy kár, mert már egészen elhittem, hogy most lesz az, amikor végre én is boldog lehetek. Tévedtem. And that, my dear friends, is why we don't take anything for granted.

Többek szerint azért történnek velem ezek a rossz dolgok, hogy majd értékelni tudjam, amikor felváltják őket a jó dolgok. Jelezném, hogy fáj ám ez nekem. Nem mintha feltételezném, hogy ez bárkit is érdekel rajtam kívül, de azért gondoltam, szólok.

„Játszani kék tenger peremén ragyogó kavicsokkal.” Weöres Sándor: Egysoros versek Igen, ehhez most lenne kedvem. 

Kész, beleszerettem. (Sose nőj fel!) Ez meg nem kéne, de nagyon jót nevettem rajta :) (Mindig légy önmagad, kivéve, ha lehetsz egyszarvú is, mert akkor mindig légy egyszarvú!)

Vajon az is mellkasi fájdalom, ha az embernek a szíve fáj, de nagyon?

Well, another Valentine's Day has come and gone , ahogy a bölcs Charlie Brown mondja*. Hála az égnek kibírtam, és ma már nem érkezett ajánlat, hogy mit vegyek a páromnak. De azért azt furcsálltam, hogy a facebookom hirtelen megtelt olyan kiírásokkal, miszerint ez egy teljesen hülye ünnep, mert a párunkat nemcsak ezen a napon kell szeretni, hanem mindig. Két okból kifolyólag nem értem ezt az érvet. 1. Én lemaradtam arról, amikor kijelentették, hogy CSAK ezen a napon kell szeretni a párunkat. 2. Ugyanezen érv felhasználásával bebizonyítható, hogy felesleges a karácsony, mert ne csak karácsonykor szeressük egymást, felesleges a szülinap és a névnap, mert ne csak akkor gondoljunk a szeretteinkre, de még akár a nemzeti ünnepek is feleslegesek, mert ne csak akkor gondoljunk a történelmünkre. És akkor gyakorlatilag az összes ünnepet kiirtottuk a naptárból, és marad egy végtelenül hosszú, szürke hétköznap. Az ünnepek azért kellenek, hogy valami kizökkentse néha az embert a hétköznapokból...

Tiramisut készítek, miközben Tomi dudorászva pakolja dobozokba a javait.

Mindjárt reggel megtudtam, hogy lusta vagyok, és az óratervírás túlmisztifikált, hiszen valójában nem is olyan komoly feladat, mint ahogy én azt szeretem beállítani. És ha gyorsan összekapnám magam, akkor menne az, amire nincs idő, és különben is, csak kifogásokat keresek, mert igazából nem is igaz, hogy nincs idő, hiszen ott is lehet csinálni óraterveket, és nem is bunkóság. Végül is tényleg nem az, feltehetőleg az a normális, ha az ember utazik másfél órát a barátnőjéhez, hogy aztán nála óraterveket írjon fél napon át. Ez biztosan jólneveltség, mi más lenne. Ilyen a fejem: Szóval lusta vagyok és kifogásokat keresek, ide lőjetek!

Ma tele a facebookon a falam azzal, hogy a Valentin-nap hülyeség, külföldmajmolás, baromság, nemcsak ezen a napon kell szeretni egymást, és egyáltalán, pfujj. Azt figyeltem meg, hogy ezt főleg azok az ismerőseim írják ki, akiknek nincs párja. Jellemzően ők azok, akik például Halloween-buliba járnak minden évben, az valószínűleg nem külföldmajmolás. Az tény, hogy nemcsak ilyenkor kell egymást szeretni, viszont a Valentin-nappal eggyel több okunk van az ünneplésre, az ünneplés pedig jó, mert kiszakít a hétköznapokból. Idén nem vittük túlzásba az ünneplést, én például egész délelőtt aludtam. Később ünnepi ebédet fogyasztottunk el a McDonald’s egyik éttermében (:D), mert pár napja hatalmas kedvem támadt odamenni – ez évente mintegy két esetben történik meg, és ilyenkor el is szoktunk menni. Aztán Tomi felvitt a hegyre órára, majd hazahozott, Liza kapott egy szív alakú csokis puszedlit, végül egymást is megajándékoztuk. Nagyjából ezeket kaptuk egymástól: Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a...

Tegnap korábban indultam a hegyre tanítani, mint szoktam, ráadásul Tomival és Lizával együtt mentünk kocsival, csúszkálós felszerelésben, táskában a tanítós ruhámmal, ugyanis megálltunk a Normafánál. A parkolótól elbaktattunk a szánkópályáig, ahol nem volt egy lélek sem, viszont kint volt egy tábla, hogy szánkózni tilos, és szánkópálya 500 méterre a parkoló irányában található. Mintegy negyed óra bolyongás után meg is találtuk, jó nagy csalódás volt. Egy semmi kis lejtő, alján focizó gyerekek. Ezért aztán én kijelöltem magamnak egy szánkópályát mintegy 50 méterre a hivatalostól, és ott elvoltam magamban. Liza ugyan 15 éve velünk él, mégis most látott először csúszkát meg csúszkáló gazdit, nem győzött csodálkozni. Mikor Tomi elengedte, futott utánam a lejtőn, aztán együtt felmásztunk. Kb. kétszer. Aztán megunta, és a lejtő tetejéről figyelte aggódva, mit ügyködöm. Aztán a hóban ácsorgástól fázni kezdett, úgyhogy beszüntettem a gyereknapot, és visszamentünk a kocsihoz. Közben azért kapta...