LizaGazdija

Négyesben talán az eddigi legjobb volt. Délelőtt készülődés (bejgli, sajtos stangli, saláták), kora délután a Graben és a Silvesterpfad (beálltunk a tömegbe keringőzni, és láttuk valami ORF-gyerekműsor egy részletét élőben), itthon díszítés, szép ruha, vacsora, Christmas cracker (mert maradt a csoportom karácsonyáról, és karácsonykor elfelejtettem), éjfél előtt 9-10 társas, éjfélkor irány a közeli dombtető (a város közepén, ugyanúgy csupa ház, mint a "földszint", csak a mi 3. emeletünkkel van egy magasságban azoknak a földszintje), hogy lássuk a tűzijátékokat, amiket az ablakon kinézve mindig kitakarnak a házak, utána még egy kis társas, majd Mrs. Doubtfire (Tomi a felénél feladta, lefeküdt), most meg A kis kedvencek titkos élete*, és a jelek szerint kb. 5-ig leszek fent a két lánnyal. Reggelig akarnak fent maradni, majd meggyőzöm őket, hogy az már nagyon korán reggel.  *Ez amúgy 4-7 napi képernyőidejük, de hát szilveszter van. 

Idén is hasonlóan alakult, mint tavaly: Tominak dolgoznia kellett, úgyhogy egyedül voltam itthon. Ő délre ment, én meg 9 körül keltem, kb. fél 3-ig fordítottam, mert úgy el vagyok maradva, ahogy ritkán (de nem vészes, simán behozható most már, mert elég sokat haladtam 30-án és 31-én), utána ledőltem olvasni, de hamar alvás lett belőle egészen 3/4 5-ig. Akkor felkeltem, megcsináltam a kaját (franciasaláta, lencsefőzelék), feldíszítettem az asztalt, és megnéztem az Űrgolyhókat, mert valamelyik nap eszembe jutott a film és az, hányszor láttam gyerekkoromban, és milyen régen utoljára. Ahogy az már lenni szokott, így felnőttként nem annyira fergeteges, mint amikor kicsi voltam, de azért még mindig vicces. Fél 9 körül aztán átöltöztem hacukába, mert a szilveszter mégis szilveszter, és 9-kor bejelentkeztem Skype-on anyuékhoz, akiknél már nagyban folyt a társasozás. Idén Zsuzsa új társast is hozott, az Eladlak! címűt, azzal én is tudtam távjátszani. Jópofa, el is gondolkodtam, hogy beszerezz...

Mindig kicsit szomorú, amikor véget ér egy év, ami alapvetően butaság, mivel az idő folyamatos, csak az ember osztja szakaszokra, csak a mi döntésünk miatt létezik egyáltalán év meg annak vége. Persze nem egészen, de nem lenne kötelező mérni meg megemlékezni róla meg ilyenek, értitek. Meg aztán most erősen gyanítható, hogy 2018 még annál is több örömet tartogat, mint ez az év, szóval így pláne örömteli, hogy mindjárt megérkezik. 2017 igen jó év lett, örömmel fogok rá visszaemlékezni. Sejtettem, hogy okos lenne év közben folyamatosan írni a bejegyzést, minden hónap végén rögzíteni, mi volt annak a hónapnak a legfontosabb történése, de hát ez nem sikerült, úgyhogy most törhetem a fejem, és még az sem kizárt, hogy egy csomó dolog ki fog felejtődni. Januárban (vagy februárban?) kipróbáltam az aerial silket. Szuper új sport, majd egyszer folytatom is, feltehetőleg pár év múlva. Egyelőre nem lehet rá bejutni, meg aztán más akadályozó tényező is van. Voltam a szokásos éves hótalpas túrán ...

Este bementem a belvárosba, és néztem egy kicsit Strausstól A denevért az Opera előtti kivetítőn, elsétáltam a Kärtner Straßén a Stephansdomig, ahol egy kicsit belehallgattam az élő koncertbe, aztán végigsétáltam a Grabenen, és néztem a keringőzőket, majd átmetróztam a Rathaushoz, ahol szintén volt élő koncert (valami osztrák szupersztár énekelt, akit én nyilván nem ismerek), vettem malacos bögrében gyerekpuncsot, végül hazajöttem. Nincs összehasonlítási alapom, mert még sosem mentem be a városba szilveszterkor, de itt elég kulturáltan ment a szórakozás, pl. egyetlen petárdát sem hajított el senki, és csak egy darab részeg párt láttam, pedig nem volt kicsi a tömeg. Aztán lehet, hogy Pesten sem fél 9-re nyom be és hajigálja el a petárdáit az, akinek ettől szép ez az este.   Érdekes volt látni az üres jégpályát. Itthon Skype-on csatlakoztam be az otthoni buliba, és tök jó volt. Csak egyszer szakadt meg a hívás, de egyébként tökéletes volt a vonal, úgyho...

Boldog új évet mindenkinek!

Minden évben szokott lenni évértékelés, könyves és nem könyves változat. A könyves idén elég kurta lesz, nagy büszkeségre nincs okom, nem sikerült könyvmolyhoz méltóan tölteni az évet. Még azt sem mondom, hogy na, majd jövőre, mert ki tudja. No de. Nem biztos, hogy teljes a lista, mert csak november végén kezdtem el összeírogatni, lehet, hogy jövőre havonta lenne érdemes. Mindenesetre tökre nem unatkoztam/-tunk, és 2016 összességében jó év volt (nekünk). A formázás eléggé girbegurba, mert Excelből másoltam be a hónapokat, viszont ezen a felületen nem lehet formázni, egyesével bepötyögni a sorokat meg nincs kedvem. Ez van. Január - voltam újévi malacos futáson - megismertem Tomit - voltam hótalpas túrán - voltunk anyuval teljesítménytúrán (18 ill. 26 km) - voltam Imagine Dragons koncerten - visszajöttem Bécsbe Február - először mentem Kartitschba Tomihoz Március - másodszor mentem Kartitschba Tomih...

Otthon is már most megy a petárdázás? Itt egész délután / este ment néhány perces időközökkel. Nem örülök, főleg azért, mert muszáj lesz holnap estefelé kimerészkednem, hogy szerezzek egy vonatjegyet ahelyett, amit a kedves jó úriember másnak adott, miután megállapodtunk, hogy én veszem meg. Gondoltam, ha már úgyis az utcán leszek, esetleg elmehetnék a Rathaus elé, esetleg a Grabenre vagy a Praterbe, hogy megnézzem, hogyan zajlik a mulatozás. Csak az a baj, hogy nem szeretem a részegeket, félek a petárdától, és újabban nem tartom nagyon okos ötletnek, hogy ünnepnapok közelében nagyobb tömegben tartózkodjak. Majd meglátom.

Megkértem Tomit, hogy 31-én, mielőtt elmegy dolgozni, társasozzunk. Kapott karácsonyra egy Knatsch nevezetű kártyajátékot, ahol is várakat kell elhappolni egymás orra elől dobókockák segítségével, ez lenne az egyik játék, meg kihoztam a röfipókert és az Ország, város... utazós változatát is. Plusz van Dixitje, de az kicsit hosszabb játék, és otthon felejtettem az Activityt, de nem baj, biztos lehet tölteni a netről vicces feladványokat. Ha lesz elég időnk ilyen mulatságokra. Kell majd főzni is, mert bár egyedül leszek, de akkor is kell franciasaláta, mert anélkül nincs szilveszter (biztos van, de nem szeretném kipróbálni, pedig olyan kajakóma van már most, hogy ihaj, és érzésre legalább 10 kilót híztam), és kell lencsefőzelék is, amit majd 1-jén együtt megeszünk. Rájöttem, hogy van ám nekem egy 1000 darabos puzzle-öm is, ráadásul puzzleszőnyeggel együtt, így ha eluntam (kb. mire kiválogatom a kép széleit, hehe, nem vagyok egy puzzle-bajnok), csak felcsavarom az egészet, és amikor l...

Blankának közbejött valami, Timinek meg nincs kedve jönni, Tomi meg dolgozik, úgyhogy a jelek szerint egyedül leszek szilveszterkor. Mondhatjuk, hogy belehúztam: ez a 30. szilveszterem, a második, amit nem anyuékkal töltök, viszont rögtön egyedül. Majd igyekszem Skype-on becsatlakozni az otthoni buliba, Blankával is szóba került, hogy lehetne skype-olni egy kicsit, meg majd nézek online játékokat, pl. ott a Honfoglaló, esetleg nézek valami filmet, és várom haza Tomit. Hajnalban majd koccintunk, kilőjük a konfettit, amit vettem, játszunk egy-két kört egy-két társassal, aztán eldőlünk. Hozzá kell tenni, hogy Tomi többször elmondta, menjek inkább haza így, hogy nem jön hozzám senki, de már rég megígértem neki, hogy cserébe azért, amiért a karácsonyt én szerveztem, itt leszek újév hajnalán, amikor hazaér a munkából. Azért már eléggé várom, hogy hétfőtől péntekig tartó munkája legyen, ahol számít az ünnepnap.

Hagyománytisztelő módon idén is otthon szilvesztereztem a szüleimmel, a nagynénémmel, az ő barátjával és anyu barátnőjével. Hát, gyerekkoromban még úgy nézett ki ez a csapat, hogy a szüleim, a nagynéném, a férje és Dani, anyu barátnője a fiával, anyu másik barátnője a két lányával, plusz néha plusz emberek, mint például anyu kecskeméti barátnője a két fiával, meg mintha emlékeznék olyan szilveszterre is, amin anyu Angliába szakadt unokahúga is ott volt. És persze mindig ott volt Liza is. De azóta sok minden változott, egyesek már más család tagjai, mások nem élnek. Belegondoltam abba is, micsoda telefonálgatások mentek mindig éjfélkor, aztán most már nincsenek nagymamák, akiket fel lehetne hívni. Amúgy nem szomorkodással töltöttem a szilvesztert, csak ez úgy minden évben eszembe jut, mert fura, hogy így összezsugorodott a csapat. Volt rengeteg kaja, és megint megállapítottam, hogy ennyit nem szabad enni, meg szerintem nem is lehet, nem értem, hova ment a rengeteg kaja, amit betette...

Életemben először utazta át értem egy pasi Európát. Életemben először utaztam át egy pasiért Európát. Életemben először költöztem haza külföldről. Láttam Skóciát. Ha nem is az egészet, de azért sokat belőle. Voltam Invernessben, Elginben, hajóztam a Loch Nessen, szinte minden látnivalót megnéztem Edinburgh-ban, kirándultam igazi skót erdőben, voltam (részben) földalatti szellemtúrán. Még kell majd menni, mert pl. az Isle of Skye kimaradt, és ez tarthatatlan. Londonban ünnepeltem a 27. szülinapomat, ami életem legdrágább szülinapja volt, konkrétan kis híján a gatyám ráment. Most már majd mindig észben fogom tartani, hogy ha valaki meghív valahová, de mindent én fizetek, akkor az csak duma, nem meghívás. Ahogyan a menő csokiról mentett masni nem húsvéti ajándék, és az ingyenesen látogatható British Museum meglátogatása, amikor mellesleg pontosan tudható, hogy nem egészen két éve az összes kiállítást láttam, nem születésnapi ajándék. Azért persze a British Museum mindig jó...

Rengeteg kaja, evés egész éjjel (a 6 után nem eszünk szabálya ilyenkor szabadságot vesz ki), éjfélkor koccintás, utána tűzijátékok megcsodálása az erkélyről, újévi hívás egyenesen Skóciából (és egy órával később Skóciába :) ), darts, Dixit 3, Scrabble (a cseles változat), Activity, Tabu hajnali fél 6-ig, alvás 6-kor. A jóslás idén elmaradt, amit sajnálok, de lencseleves volt bőven. Anyukám vigasztalása, amikor felsóhajtottam, amiért véget ért az otthonlét: "Most is hazamész. Ott is otthon vagy. Mindenhol otthon vagy, ahol egy kis otthont teremtesz magadnak."* Aztán meg reptér a mától fizetős gyorsforgalmin (persze nem az egész fizetős, csak 500 méter, ami Vecséshez tartozik és nem Budapesthez, de ez ugyanaz, mert nem lehet ingyen kimenni a reptérre), utazás vissza, Máltán kb. 10 fok, nagy eső, két bőrönd (23 + 12 kg) felvonszolása a dombra a buszmegállótól (igen, van reptéri transzfer, és nem, nem fizetek érte 15 eurót, amikor 1,5 a buszjegy, igen, inkább akkor negyed óra ala...

Az van, hogy nem emlékszem olyan sok mindenre, mert miután kimentem Máltára, az év első fele úgy tűnt el, mint valami szürreális álom. De azért. - Lefutottam a félmaraton Budapesten. Kb. két hónapig készültem rá, már február elején elkezdtem edzeni, és nagyon érdekes volt hidegben, ködben, sokszor tök egyedül futni a Margitszigeten. Még sosem volt téli futószerkóm, most már van. - Részt vettem a Coca Cola 10 km-es futásán. - A zurrieq-i félmaraton 10 km-es résztávját is lefutottam Máltán. - Részt vettem egy 5 km-es "Fun Run"-on is, szintén Máltán. - 2014 volt az első olyan év, amikor folyamatosan volt fordítási megbízásom, egyik a másik után jött, megszakítás nélkül, max. egyhetes szünettel. Remélem, 2015 is ilyen lesz. - Megjelent három könyvem. Mármint mások könyvei, amiket én fordítottam. - 2014. július 2-án, szerdán Máltára utaztam. - Lett szobám egy szép házban. Négy nap alatt. - Lett munkám. Öt hét alatt, Szerdától vasárnapig és délután fél 4-től éjfélig dol...

Legelőször úgy volt, L-lel leszek, de aztán úgy alakult, hogy ő Ausztriába ment a testvéréhez. A következő verzió az volt, hogy itthon maradok, franciasalátát eszem, filmeket nézek, éjfélkor iszom gyerekpezsgőt, reggel meg eszem lencsefőzeléket, és ennyi. Közben az unokaöcsém, Dani és a salsások is hívtak bulizni, de előbbi esetben nem vonzott az ivás, utóbbi esetben nem vonzott az ivás, a szilveszter éjjel a belvárosban kódorgás, valamint a résztvevők egyikének személye, bármennyire csúnya is ez tőlem. Azért akartam lenni, mert úgy volt, anyuék hárman lesznek otthon (anyu, apu és anyu barátnője), és ez nekem nagyon-nagyon nyomasztó volt ahhoz képest, hogy honnan indult a hagyományos szilveszteri buli: 10-12 ember, egész éjszaka tartó hangzavar és jókedv. Aztán úgy alakult, hogy a nagynéném és a barátja úgy döntöttek, ők is anyuékkal lesznek, és öt ember már nem tűnt olyan nyomasztóan kevésnek, úgyhogy betársultam hatodiknak. 6-ra mentem, és a közeli buszmegállótól nem tudtam elég ha...