LizaGazdija

Érdekes figyelni az embereket. Például akkor, amikor a Király utcai Pizza Hut előtt állok 10-15 percet. Mindenki rohan. Veszekszik. Mesél. Lány fiúnak arról, hogy rosszak a körmei, és ezért... Bicikliznek. Keresztül-kasul mindenen, át a záróvonalon, kész életveszély. Sétálnak is. Pizzaszelettel a kezükben. Mindenen át, záróvonalon, többsávos úttesten, piroson. És még el sem ütik őket. Kész csoda. De a legjobb mégis egy fiú volt tegnap a metrón. A Nagyvárad téren szállt fel, és a felszállás pillanatában nekilátott a Rubik-kocka kirakásának. Pont addigra végzett vele, mire a Népligethez értünk. Az kb. másfél-két perc. Aztán körülnézett, hogy mindenki látta-e a kunsztot, és elkezdte elölről. Viszont furcsa, hogy nem szeretem, ha engem figyelnek az emberek. Mindig azt kell hinnem olyankor, hogy valami rendelleneset látnak rajtam. Pedig akkor sincs semmi, ha tényleg. De mégis. A kirakatokat is figyelem, és azt fedeztem fel, hogy a sok karácsonyi dekorációtól nem mindig tudom megállapítani,

Csütörtökön beszereztem az Agatha Christie-krimit, ahogy azt ígértem magamnak. Olyat választottam, aminek érdekes a címe (mondjuk mindnek az, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a lehető legérdekesebb címűt választottam). "Elephants Can Remember". Már alig várom, hogy legyen időm elolvasni. Ha jól saccolom, erre a karácsonyi nagytakarítás és készülődés szüneteiben lesz időm, és az már nincs is messze. Már csak egyetlen hónap. Húúú, de várom!!! Felfedeztem, hogy vannak mozdulatok a hastáncban, ahol nagyon kijön, mennyire siralmas az egyensúlyérzékem. Tegnap próbáltam gyakorolni ezeket, és az egyiknél megleltem a megoldást. Aztán ma rájöttem, hogy ez nagyon jó, csak teljesen szabálytalan. Tehát továbbra sincs megoldás. És akkor arra a döntésre jutottam, hogy el fogok járni heti egy balettórára. Januártól lesz csak rá alkalmam, de jobb később, mint soha. Azért pont balett, mert ezek a mozdulatok onnan jönnek, és ott valószínűleg meg tudjuk majd fejteni, miért szédelgek jobbra-balra, m