LizaGazdija

Flóra idén már megkérdezte, van-e tényleg Mikulás, mert neki az osztálytársai azt mondták, hogy a felnőttek teszik a csizmába az ajándékot. Ezt Viola előtt kezdte megtárgyalni, aki nagyszerűen megoldotta a kérdést: "De hát a Mikulás egy felnőtt!" Ezzel lezártuk. Később mondtam Flórának, kérdezhet erről, de nem a húga előtt. Ma reggelre tele volt az ablakpárkány, hat főre jött ajándék (pont itt vannak a szüleim), úgyhogy Flóra újrakezdte, most diszkrétebben, hogy én voltam-e. Édes, hogy női energiát sejt a dolog mögött 😊 Szóval elárultam neki a Titkot: "A Mikulás minden felnőtt, aki szeret téged, együtt." Még megkértem, hogy Violától ne vegye el a csodavárást, ezt meg is ígérte. És nem dühös, nem is csalódott, így is tetszik neki ez a szép szokás. Emlékszem, pontosan így voltam ezzel én is. 

 Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...

ballag hazafelé az elsős meg a kiscsoportos lányom. A kicsi: Testvérek vagyunk. A nagy: Igen. Vagy én vagyok a nővéred. A kicsi: Csak én vagyok a testvéred. Vagy én vagyok a Violád.

Flóra (6,5): Viola, észrevetted, hogy mindig megismétled, amit anya mond? Viola (majdnem 3): Pelsze. Flóra: És miért utánzod anyát? Viola: Melt jó.

Elfogyott a tej a 2,5 éves bögréjéből, mivel megitta. Gyermek kommentálja az esetet: - Lemerült a tej. :D

Ébredéstől elalvásig, összetett mondatokban. Nagyon érdekes megállapításokat tud tenni. Tegnap épp a mosókonyhában vártuk, hogy végezzen a szárító, amikor egyszer csak odajött hozzám, és közölte: - Viola anya kis sellője. Nem tudom, ez honnan jött neki, de szeretnék rá mindig emlékezni. 

Ünnepekhez köti a fejlődést: az első szülinapján állt fel először, és Flóra ötödik szülinapján tette meg az első lépéseit. Másnap már szaladt :) Egész nap beszél már, csak még keveset értünk belőle. Pl. ha valami leesik, azt "hoppá" vagy "bumm" felkáltással nyugtázza. Amikor elesik, nem szoktam egyből rohanni, felkapni, csak mondom, hogy "bumm volt", néha kérdő hangsúllyal. (Ha megüti magát, természetesen megölelgetem.) Így alakult ki, hogy ha elesik, egyből mondja már, "bumm". Nemrég rászokott a jajgatásra is, nehezebb pillanatokban kijelenti, hogy "jaj", esetleg "jaj, jaj". No, tegnap esett egy komolyabbat, Tomi fel is kapta, de ő hamar lekéredzkedett, és zokogva jött hozzám. És tudjátok, mit mondott? "Bumm volt, jaj!" Meg kell enni, olyan cuki :D Flóra egy ideig "baba" megnevezéssel futott, de már megtanulta a nevét a kishugi. Ha Flórira gondol, akkor "Vui", ha Flórára, akkor "Vuijja"...

 Flóra ma részt vett élete első vizsgáján, ami egy karatés övvizsga volt. Sikerrel zárta, így már nem sima fehér az öve, hanem van a közepén egy citromsárga csík. Nagyon büszkék vagyunk rá. (És Violára is,  aki egy hang nélkül végigülte a másfél órás karatevizsgát.)

Flóra egyre ügyesebb sok mindenben, folyamatosan fejlődik például a rajzolásban, és már úgy színez, hogy alig-alig megy ki a vonalból. (Én utáltam színezni, mert állandóan kimentem, és ez a végtelenségig frusztrált. Nem is színeztem sokat.) Brutál akaratos és makacs, néha megőrjít. Hisztizni is nagyon tud, így 4,5 éves korában elkezdte a nyilvános balhékat is, pedig már azt hittem, ezt a részt megúsztam. Nagyon jó mondásai vannak, például: "Anya, amikor a Viola megszületett a pocakodból, én annyira szerettem, hogy fel akartam emelni. Úgy szerettem, mint a állat." :D Állandóan és mindenhová mászik, folyamatosan próbálgatja az ügyességét és az erejét. Olyanokat csinál, hogy a szívemhez kapok, de nagyon ügyes, ritkán üti meg magát nagyon. A némettudása is mindig fejlődik, már nagyon sok dolgot el tud mondani, állítása szerint mindent ért, ami az oviban történik, és már volt rá példa, hogy németül jutott csak eszébe egy-egy szó. (Ennek nem örülök, de tudom, hogy természetes. Az m...

Érdekes, ugyanakkor persze nem meglepő, hogy két teljesen egyforma gyerekünk van. Viola gyakorlatilag teljesen ugyanúgy néz ki, mint három és fél évvel ezelőtt Flóra, de még a haja is ugyanúgy nő. Tominak már tudtam olyan képet mutatni, aminek láttán nem tudta eldönteni, melyiküket látja, és ma reggel megvolt az első olyan videó, aminek csak a 30. másodpercénél derült ki számomra, hogy Flóra szerepel benne, akkor is azért, mert láthatóvá vált a Flóra feliratú, első karácsonyára készíttetett pólója :D Mindig nagyon lelkes leszek, amikor tök egyforma testvéreket látok valahol, és izgalmas belegondolni, hogy a mi gyerekeink is úgy fognak kinézni néhány év múlva, mint azok a gyerekek: mint az ikrek, csak az egyik egy fejjel magasabb, mint a másik. (És kár, hogy nem tehetek fel képet, nagy kár.) Továbbra sem kedvelem különösebben a babakocsit, mert kényelmetlen nekem. Nem minden járműre lehet csak úgy feltolni, nem tudok bárhol lemenni a metróba*, foglalt mindkét kezem, ezért Flóráét nem tu...

Pénteken lett négyéves Flóra, aznap ünnepi ebéd és ajándékozás volt, tegnap meg közös program*. Még novemberben, amikor a schönbrunni állatkertben voltunk, odafelé is elmondta, hogy szeretné megnézni a sivatag házát (elhaladtunk mellette, de mondtam, hogy most az állatkertbe igyekszünk, ezt majd máskor megnézzük), visszafelé pedig toporzékolós hisztit rendezett, hogy demostazonnal . Egyrészt leszakadt a vállam, mert elöl Violát, hátul a hátizsákot cipeltem, másrészt a toporzékolós hisztivel azt lehet elérni, hogy tutira nem történik, amit el szeretne érni vele, így nem is láttuk aznap a sivatag házát. Tegnap reggel megkérdeztem tőle, van-e kedve elmenni, és volt. A kasszánál kiderült, hogy akinek éves bérlete van az állatkertbe, az féláron léphet be ide, ami annyira feldobott, hogy még a pálmaházat is bezsúfoltuk a programba. Nagyon tetszett Flórának mindkettő, többször is elmondta utána, még az elalvás előtti pillanatokban is, hogy nagyon jó volt, menjünk máskor is. Oda felé kérdezte,...

Hogy én mennyire utálom a bürokráciát... Bár Ausztria szerintem sok szempontból "felhasználóbarátabb", mint Magyarország, ebben tök egyforma a két ország. Mivel nem vagyunk osztrák állampolgárok, kellett tartózkodási engedélyt intézni magunknak, amikor kijöttünk, és a gyerekeinknek is kell születésük után. Jó kis móka ez: - Először születési anyakönyvi kivonatot kap a baba, mellé lakcímkártyát (ami itt nem kártya) és biztosítási kártyát. - Ezekkel lehet menni a nagykövetségre, ahol magyar születésit és útlevelet kell kérvényezni. - Ezek néhány héten belül megjönnek, ekkor kell kérni a letelepedésit, mert ahhoz mindenképp szükséges az útlevél. Ezt a papírt azonnal kiadják, hála a jó égnek. - A papír fénymásolatát el kell küldeni a helyi NAV-nak, és akkor egy idő után jön az értesítés, hogy jogosultak vagyunk családi pótlékra. - Ha a családi pótlékra jogosultak vagyunk, akkor kapunk gyest. Régebben a bevándorlási hivatalba csak úgy odament az ember korán reggel, aztán várta, ho...

 - Odaadom Violának a Valit*, hogy most már legyen az övé. Meggyőztük, hogy inkább csak adja neki kölcsön, de hát milyen édes már! *Anyu horgolta neki az első névnapjára, kedvenc baba (nekem is :D )

Van Flórának egy Sophie zsiráfja , még Liviéktől kapta, és sok nehéz pillanaton átsegítette őt, hogy azt nyomkodtuk neki (ez egy sípoló kis figura). Gondoltam is, hogy Violának is kellene valami ilyesmi, de ne zsiráf legyen, hogy ne ugyanolyat kapjon, mint Flóra. Kinéztem már ugyanettől a gyártótól egy őzikét, hogy majd azt hozza a Jézuska. Erre ma este, amikor Viola nagyon sírt a lefekvéshez készülődés közben, Flóra odament hozzá, ringatta a pihenőszékét, majd egyszer csak azt kérdezte tőlem:  - Mikor adhatom oda neki a zsiráfot? - Miért, oda szeretnéd adni neki? - Igen. Melyik dobozban van? Segítesz megkeresni? Úgyhogy negyed 9-kor, lefekvés előtt közvetlenül nekiálltunk felforgatni a játéktároló dobozokat, és amikor meglett a zsiráf, rögtön odavitte Violának, és még a kezecskéjét is úgy rendezte el, hogy átölelje a zsiráfot :)  Még nem született meg Viola, amikor Flóra már jelezte, hogy majd neki szeretné adni a csörgőjét. Amikor később arról beszélgettünk, miket kell majd ...

 Flóra fél 8-kor ébred, 10 mp-cel később már hisztizik, hangosan sír. Megfogom a kezét, elindulok vele a nappaliba*, közben rádörrenek: - Fejezd be, mert felébreszted a húgodat! Valamivel később, már túl a hisztin ül a kanapén, míg én a hálószobánkban összeszedem, mit adok rá. Egyszer csak felsír Viola (akit Flóra minden esetben vagy a nevén emleget, vagy úgy, hogy "a (kis)testvérem"). Flóra erre ordítva, hogy tuti meghalljam: - Anya, sír a húgom! :D Violának ez a reggel nem volt olyan jó kör, volt némi sírás, amíg készülődtünk Flórával. Flóra többször bement hozzá, felhúzta neki a zenélő plüsst, ami a babaágyon lóg, beszélt hozzá, ringatta. Ettől Viola megnyugodott, így Flóra kijött, majd két perc múlva kezdődött megint a sírás, úgyhogy Flóra visszament. Ebből volt talán három kör. (Én közben futólépésben jöttem-mentem a lakásban, énekeltem, hogy "Alma, alma, piros alma odafönn a fán...", és mondogattam, hogy nemsokára jövök, felveszem.) Amikor bejutottam a gyereks...

- Hurrá, megszületett a kistestvérem! ... Akkor most nincs baba a pocakodban? - Nincs. - És mikor lesz? :D Aztán megbeszéltük, hogy mi négyen vagyunk teljes család, nem lesz már több baba Violán kívül. Nagyon ügyes nagytestvér, láthatóan szereti a húgát, ezt sokszor mondja is, és sokat segít. Pl. ha Viola felsír, és nem tudok egyből ott teremni, akkor Flóra szalad, odaáll a kiságy mellé, és simogatja a baba arcát, meg mondja neki, hogy mindjárt jön anya. Cuki :)

Szóval ezt a bodyt, nadrágot és zoknit választotta Flóra Violának. Gyerekarcot mutatni továbbra sem lehet a Tomival kötött megállapodásunk alapján, azért fényképeztem ilyen furán. A két párnát és a takarót, aminek a hátoldala látszik, anyu varrta, a mackót Flóra választotta.  Ez pedig a takaró "színe". Szerintem csodaszépek, és nagyon jó Violának (meg nekem is), hogy ilyen szerető családja van, akik ennyire várták már :)

Augusztus 16-án, hétfőn megérkezett Viola :) Ügyesen hallgatott a 3 kg, 50 cm mantrámra: 3180 g és 50 cm volt születésekor. A gyerekszoba teljes elkészültét és a brutál náthám + hurutos köhögésem elmúlását nem kívánta megvárni, de egy szavam sem lehet, 38+1-re jött, pontosan 6 héttel később, mint Flóra. Durva belegondolni, hogy az egyikkel 38+5-nél, a másikkal 38+4-nél jöttünk haza, aztán mekkora a különbség az első időszak és a kórházi élmények között. Kemény volt orron át alig levegőt kapva, a végére teljesen bedugult orral, köhögve vajúdni és szülni, és volt eposzi jelzőm a szülészeti osztályon: ahányszor bejött egy új ápolónő, mindig ránézett a kartonomra, majd azt mondta, "Frau H., á, a megfázott anyuka!" :D  Vajúdás közben mondtam Tominak, most van időm gondolkodni, és rájöttem, hogy a nők tök hülyék, különösen azok, akiknek több gyerekük is van, mert mégis ki tesz ilyet magával önszántából. Az rengeteget segített, hogy ő ott volt, nem tudom, mi lett volna, ha nem jöhet...