LizaGazdija

Még akkor, amikor itt voltak, de nem akarom, hogy elvesszen az emlékeim között. Ült Tomi székében a kalitka előtt, és meglátta, hogy a kalitka alján újságpapír van. Ezt így foglalta össze: - Újság. (Mutatja.) Olvas. (Mutat Rozira.) Később Rozi vakarózott. Ez nála érdekesen néz ki. Lehajtja a fejét, felemeli a lábát, és nem a lábát mozgatja, hanem a fejével ír le köröket. Bence nézte egy darabig, majd rájött, mi történik. - Hajat mos. A háztartásunkban tehát fellelhető egy antropomorf madár, aki újságot olvas, és néha hajat is mos :)

lesz kertünk, egy gyümölcs egészen biztosan lesz benne: eper. És abból rengeteg.

legalábbis fura, amikor az RTL-en a napi bölcsesség Geszti Péter Megint hétfő című számának refrénje.

Itt van, megjött, csak az enyém, és szerdán már meg is kapom :)

Beszéltem telefonon anyuval, és kiderült, hogy emlékszik a Hull High-ra, el is mesélte az első részt. Ettől eufórikus hangulatba kerültem. Mintha nem lenne elég közös emlékünk :)

Tomi elvitte magával a nagy bevásárlókörútra Liza gyulladáscsökkentő-receptjét, és talált is ilyen gyógyszert az Europarkban. Már bele is diktáltam a kutyába az első kapszulát, és megnyugodott a lelkem.

Ez a gyermekirodalmas olvasmány kicsit visszaröpített a gyerekkoromba. (Ez nálam nem nehéz mutatvány, kicsit egyébként is gyerek maradtam.) Az jutott eszembe, hogy egészen kicsi koromban háromféle mesélést ismertem meg. Az első anyué volt, aki felolvasta a meséket. Nagyon szépen olvas, olyan átéléssel, mimikával, és úgy tud játszani a hangjával (pl. minden szereplőnek tud más hangja lenni), hogy öröm hallgatni. Aztán jött Nagyié, aki ismert meséket mondott fejből. Főként a Hófehérkét meg a Hamupipőkét mesélte, de mindig disney-sen rövid változatban (Hamupipőke csak egy bálba ment, Hófehérkét csak az almával próbálta megölni a gonosz mostoha), mert még így is sokszor belealudt a saját meséjébe. Ezt Danival nagyon viccesnek tartottuk, és Nagyi két oldalán fekve nagyon vihogtunk, amikor megtörtént. Egyébként ebből kifolyólag alternatív Hamupipőkét is ismerünk, mert az is többször előfordult, hogy Nagyi már régen elaludt, de még mindig mondta a mesét, és ilyenkor bekövetkeztek érdekes ford