Olvasok,
amíg a baba alszik (már vagy fél órája, OMG!), és hülyét kapok az idétlen leírásoktól. Nem szeretem, amikor egy könyv magas irodalomnak próbálja álcázni magát, miközben teljesen idióta szereplőkkel teljesen idióta dolgok történnek. Aszongya az elbeszélő, aki 21 éves, és egy temetésen vesz részt, hogy belenézett a koporsóba, és érdekes módon máshogy nézett ki a halott, mint ahogy ő a legutóbbi találkozásuk után emlékezett rá, például nem pirospozsgás volt az arca, inkább olyan narancssárgás árnyalatú. Édesjóistenem, ma már másodszor. Én megértem, hogy nem nézeget éjjel-nappal halottakat, mert nem kórboncnok, de azért valami kis ész már csak szorult bele, nem? Nem.