Csak nyugodtan és határozottan
Voltam a postán, feladtam a Moly húsvéti ajándékozásán húzott lány könyvét, csokiját és képeslapját. Úgy mentem oda, ahogy szoktam: kezemben a becsomagolt ajándék, és majd ha sorra kerülök, kérek buborékos borítékot, amit fél perc alatt megcímzek, aztán kalap-kabát. Ja, meg vittem egy képeslapot is külön, Győrbe küldtem Nénjének. Kb. fél órás sorban állás után a posta legsavanyúbb dolgozójához sikerült kerülni. Annyira bíztam benne, hogy a lottós nőhöz sorsol a gép, mert ő mindig kedves, mosolyog, vidám, olyan, amilyen én is próbálok lenni. Ez a nő meg egyfolytában morog, még sosem láttam jókedvűnek. - Jó napot kívánok! Két dolgot szeretnék elintézni. Egyrészt ehhez a csomaghoz szeretnék egy akkora buborékos borítékot... - Azt el kellett volna venni! Ki van téve! [Ezt valami olyan stílusban, hogy a bicska kinyílt a zsebemben.] - Hová van kitéve? - Oda, az állvány túloldalára! [Ordenáré, kioktató stílusban, mint aztán végig az egész beszélgetés során. Azóta sem értem azt sem, mié