LizaGazdija

Ma éppen 16 éve, hogy Liza besétált a kapunkon, és kiválasztott minket. Kár, hogy ma már nem lehet velünk.

Idén az volt a terv, hogy 6-kor vacsorázunk, 7 körül Jézuskázunk, aztán filmet nézünk, aztán alszunk. Majdnem összejött. Reggel 8-kor keltünk, én fél 9-kor álltam neki a mézes puszedli tojáshabba mártogatásának, amivel 9-re végeztem is. Ekkor nekiestem a takarítás utolsó etapjának (a szobából volt még hátra Rozi és környéke, valamint az egész szoba porszívózása-felmosása), amivel végül fél 12-re végeztem, de olyan hosszú napunk volt, hogy már nem emlékszem, miért. Az biztos, hogy közben egy percre meg nem álltam. Tomi közben megfőzte a levest, amire tegnap már nem kerülhetett sor, mivel hajnali fél 1-re ért haza a munkahelye karácsonyozásából, és már nem volt ereje. (Én fél 2-ig takarítottam, aztán még másfél órán át tettem-vettem, és még nem volt negyed 4, mikor lefeküdtem.) Fél 12-kor ajándékgyártásba fogtam, ez viszonylag simán ment, meg is lepődtem. Eredetileg úgy volt, hogy délben Tomi behozza a tegnap vásárolt fát az erkélyről, 1-ig feldíszítjük, aztán készülődünk, és fél 2-kor