Futóverseny
Hétvégén volt a bécsi maraton, apu szerint Európa egyik leghíresebb ilyen jellegű eseménye. A közeli parkban rendeztünk szülinapi pikniket a szüleinkkel és Tomi testvéreivel, és odafelé találkoztunk a futókkal. Rögtön rám tört a nosztalgia, hogy én mennyire szerettem futóversenyen futni, és el is határoztam, hogy megint fogok, illetve Tomival közösen fogunk. Négy éve futottam a Vivicittán a félmaratont, akkor megfogadtam, hogy soha többet, mert már a felkészülés is alaposan odatett a térdemnek, a verseny meg aztán teljesen leamortizálta, konkrétan fél lábon ugráltam fel a harmadikra, mert nem bírtam ránehezedni a jobb lábamra, hát, vicces tíz perc volt. Erre most megint ott tartok, hogy hú, jövő ilyenkor egy félmaraton... Normális-e vagyok?