Ma voltam a vállalati csoportomnál idén utoljára, mindjárt dupla órán, mert nem akarták, hogy elmaradjon akár egy alkalom is, ilyen szorgalmasak és lelkesek. Elég sokat gyötrődtem azon, hogy mit kapjanak. Lett volna a könnyebb út: azt, amit a főiskolás csoportom tagjai, mert több maradt belőle, mint terveztem. De azzal az volt a baj, hogy nem nekik csináltam. Nem tudom megmagyarázni, ez miért baj, de nem tudok túllépni ezen. A másik út az volt, hogy 3D-s képeslapot csinálok nekik. Végül emellett döntöttem, tegnap neki is álltam, és nagyon jó is volt minden, amíg rá nem jöttem, hogy csak egy képeslapnyi alapanyagom van, diákom meg kettő ebben a csoportban. Így aztán ma elloholtam még venni papírt, és lóhalálában vágtam meg ragasztottam a második képeslapot. Mindkettő szép lett, sajnálom is, hogy elfelejtettem lefényképezni. De nem ez volt a nap legnagyobb blamázsa. Fél 3 előtt 10 perccel kezdtem készülődni, ami azért gáz, mert akkor kell elindulnom, ha oda akarok érni. Fel-alá rohan