LizaGazdija

Lejárt a matrica a diákomon, és mivel nem szeretek csalni, viszont nagyon szeretném megkapni szuvenírnek az indexemet, ezért nem fogadtam el a többszöri felajánlást az egyik ismerősömtől, hogy szerez nekem matricát erre a félévre, hanem csináltattam ma bérletigazolványt, és megvettem életem első felnőtt bérletét, ami szerintem egyébként botrányosan drága. A bérletpénztárban ülő hölgy a négy fénykép közül kiválasztotta a legszélesebb vigyorút, és azt mondta, ez egy nagyon jó kép, mert mosolygok. Nem árultam el neki, hogy ő is hasonlóan mosolygós képeket csinálhat magáról, ha a Ferenc krt-i automatánál próbálkozik. Az kell hozzá, hogy ne olvassa végig a használati utasítást, illetve félreértelmezze, valamint az, hogy ne működjön a szék, ezért ne lehessen rajta magasságot állítani, na meg az is, hogy ne fogadja el a százasait meg az ötveneseit a gép, így a párját kelljen megpumpolnia, aki amúgy hót ideg, mert már régen úton kéne lennie neki is. Ja, és a legfontosabb: feltétlenül vigye mag

Befejeztem az időutazó történetét. Tetszett, bár a vége elég brutális. Most majd jöhet a filmváltozat, de csak csütörtökön, mert holnap nem lesz rá időm. Holnap reggel új csoport Kelenföldön, aztán hazaérek fél 10 körül (remélem), és nekiesek a kutatási tervnek, ami fejben kb. már megvan, csak le kéne írni, és el kéne érni, hogy legyen 1-2 oldal. Aztán 2-re bemegyek az egyetemre, megpróbálok beszélni a doktori konzulenssel, aki ijesztően eltűnt úgy 3 hete, nem reagál semmire. Aztán tanítok még egyet, de az már itthon lesz. Tanítás után ellenben el kéne jutni a jazzre végre-valahára. Az 7-ig tartana, és fél 8-ra érnék haza. Hát... Csütörtöktől még egy új csoportom lesz, akik májustól kedd-csütörtöki csoporttá változnak, de szerencsére délután, nem hajnalok hajnalán. A mai szakközepes órám igen családias hangulatban telt: a 20 emberből 10 jelent meg. Érdekes. A többiek vajon feladták? A posta végre odaadta a pénzemet a számlámról, hurrá! Mondjuk az egész ügyintézés legalább 20 percig tar

Szombaton vettünk kutyakörömvágó szerkezetet, tegnap pedig levágtuk a kutya körmét házilag. A kutya sokkal jobban félt, mint amikor az orvos végzi ezt a műveletet, és én is sokkal jobban féltem, de végül nem történt katasztrófa. Konkrétan én fogtam a kutyát, Tomi vágott, és csak egyszer vágott bele az élő részbe, akkor is sokkal kevésbé, mint ahogy az orvos szokott, valójában összesen fél csepp vérrel járt a történet, a kutya mégis sokkal jobban sikított, mint ott szokott. Amikor végeztünk a körömvágással, Liza olyan bújós lett, mint egy kisbaba. Ezt is megúsztuk, és ha már lesz forrasztópisztolyunk is, abszolút profin végezhetjük a körömvágást, akár az orvos.