LizaGazdija

 A sümegi Mikulás Flórának hozott még egy hógömböt, amit én betettem az adventi koszorú közepére, a másik mellé, nehogy valami baj érje. Eltelt két nap, egyszer csak a gyerek ránézett a két gömbre, és azt mondta: "De jó, hogy nekem is van egy, meg a Violának is!" Teljesen meglepett azzal, hogy már ennyi idő után nem arra emlékezett, hogy mindkettő az övé, és Violáé eltört, hanem átírta a történetet a kis fejében. Jó szíve van, én azt mondom.

Anyu szerint gyerekkoromban több koncertjén is voltunk, de még kicsi voltam akkor, és nem emlékszem egyre sem. Viszont arra igen, hogy a kazettáit orrba-szájba hallgattam alsós koromban, nagyon szerettem a dalait, és szeretem még most is. Színésznőként kevésbé ismerős számomra, bár a Vígszínház 125 éves ünnepén megnéztem azt a két korai szerepét, amit online elérhetővé tettek (Az udvari kalap és a Macskajáték), és mindkettőben csodálatos volt. Flóra 10 hónapos korában volt először Halász Judit-koncerten, ügyesen végigülte, érdekelte, tetszett neki. A járvány első évében a karácsonyi koncertet is megnéztük online, annak is volt sikere. Most pedig pont azon a hétvégén, amikor hazautaztunk, pont a mi kerületünk művelődési házában lépett fel a művésznő, nem is volt kérdés, hogy megyünk. Flóra most már majdnem ötéves, Viola 14 hónapos, és mindkettőjüknek nagyon tetszett. Illetve Viola csak az első három-négy számról tudna nyilatkozni, akkor táncolt meg tapsolt, fülig ért a szája, aztán szép...

 Tomi sokszor ezzel a számmal tér magához reggel*: Én is szeretem, jó kis aláfestő zene a reggelekhez. Ezért is örültem meg, amikor novemberben teljesen véletlenül belebotlottam a zenekar turnétervébe, és ott azt láttam, hogy március 15-én Bécsbe szeretnének jönni. Sokáig tipródtam, vajon mennyire lesz lockdown, mert ha nagyon, akkor csalódás lesz, ha mégsem jut el Tomi a koncertre, de végül bátor voltam, és két jegyet kapott karácsonyra. Ekkor Viola még csak 4 hónapos volt, távolinak tűnt az idő, amikor majd rajtam kívül bárkivel is elalszik, úgyhogy azt beszéltük meg Tomival, alapvetően együtt megyünk a bulira, de ha úgy látjuk, Violának még korai lesz a nélkülem töltött este, akkor az egyik húgát/barátját hívja el. Flóránál nem kérdés az elalvás, sokszor aludt már rokonoknál. Márciusra már Viola is egészen ügyesnek tűnt, akár 2-3 órára is elmehettem már itthonról nappal úgy, hogy nem volt nagy sírás, mire visszajöttem. Így aztán bevállaltuk Tomival, hogy én megyek vele 15-én, és...

A Mikulás hozott egy karácsonyváró könyvecskét, amiben minden oldal egy-egy témát dolgoz fel (pl. feldíszített karácsonyfa, korcsolyázás, sütögetés a szabadban, a Mikulás manói, ki hogyan ünnepli a karácsonyt, stb.), és a gyereknek kell a szereplőket matrica formájában beragasztgatni a megfelelő oldalakra. Egyik nap épp a korizós oldalt csináltuk. Flóra megállapította, hogy az egyik szereplő elesett a korival. Mondtam neki: - A korcsolyával könnyű elesni, ha az ember elveszíti az egyensúlyát, vagy megbotlik. Én is estem már nagyon nagyot korizás közben. Hú, nagyon fájt, feldagadt a térdem, hetekig volt még lila, alig tudtam menni. Ez már nagyon régen volt, akkor te meg a Viola még nem voltatok nekem. - És apa? - Ő sem. - Akkor egyedül voltál? - Igen. - És nem féltél? - Nem. Ja, most jut eszembe*, korizni akkor nem egyedül mentem, hanem egy fiúval. Néz döbbenten. - Ez a fiú nem apa volt, akkor apát még nem ismertem. - És mit csinált a fiú, amikor elestél? - Nyújtotta a kezét, hogy segít...

Persze nem az egyetlen, szerencsére*. A korai fejlesztőben töltött másfél órában azon gondolkodom, hogy Flóra már közel két éve semmiben sincs lemaradva semennyire a kortársaitól, de még mindig ide kell járnunk néhány havonta, és sosem fogunk megszabadulni tőlük. É amikor már épp nagyon elszomorodnék ettől a gondolattól, az orvos azt mondja, majd 2023-ban vagy 2024-ben jöjjünk legközelebb (igazából nem tudta eldönteni, mikor kellene, de mi arra jutottunk, logikus lenne, ha 2023-ra gondolt volna, szóval majd akkor megyünk). Ez úgy feldobott, hogy ihaj! (Mert tudom, hogy a gyereknek akarnak jót, azért kell még majdnem négyévesen is járogatnia hozzájuk, de ennek az egésznek körülbelül nuku értelme van, tényleg, komolyan, és mindig arra gondolok, hogy ezt az egy-másfél órát a játszótéren is tölthetnénk pl., azzal sokkal többre mennénk.) *A másik nagy-nagy öröm az volt, hogy ugyan Viola csak 11-kor aludt el a pár hete szokásos 9 helyett, cserébe viszont egyszer sem keltünk éjjel, csak fél 8...

Mindig csak hónap utolsó napján lehet felmondani a lakásbérletet, és mivel mi hónap elején nézhettük meg az új lakást, már majdnem egy hónapja tudtuk, hogy elköltözünk, mire ketyegni kezdett a felmondási idő. Ami 3 hónap. Tök véletlenül, keresgélés nélkül találtam valakit, akit érdekelt volna egy pont ilyen lakás pont ezen a környéken, írtam is a házkezelő cégnek, hogy milyen szuper már, és akkor elmehetünk-e előbb, hogy ne kelljen 3 hónapig fizetnünk egy olyan lakás bérleti díját, amiben nem lakunk. Az volt a válasz, hogy a tulaj nem keres utánbérlőt, úgyhogy sorry. Így történt, hogy három hónapig fizettünk két lakást, nagyon móka volt. Szeptember 30-ig szólt a szerződésünk a régiben, és az volt a cég kérése, hogy fessünk ki, majd csillogó-villogóra takarítva adjuk át a helyet. Tomi az apukájával, a húgával és a sógorával ki is festett. Mi ugyan nem frissen festve kaptuk annak idején, és voltak is lyukak meg itt-ott foltok a falakon, azóta már kétszer cserélt kezelőcéget a ház, és miv...

Ettől a félévtől jár magyar oviba (heti egyszer másfél órás foglalkozás, amúgy marad az eddigi, sima, osztrák ovijában), nagyon várta az első alkalmat. Mondtam neki, miket csinálnak majd, többek között lesz barkácsolás. Erre ő: "Nagyon várom a barkácsokat!" Majd az első alkalom után mesél: "Énekeltünk, mondókáztunk, de barkácsok nem voltak." :) Hozzám hasonlóan ő is nagyon szereti az ír táncot, az alábbi videót kb. minden nap megnézzük. Amikor először látta, mondtam neki, hogy táncolnak, ír táncot járnak a nénik meg a bácsik. Azóta gyakran kéri így: "Nézzünk táncot járt!" Elalvás előtt, már sötétben, fekve töpreng: - Szoktam a Violát simogatni, puszilgatni, ölelgetni, ringatni... Mit szoktam még? ... A Violával! - Szoktad vigasztalni, ha sír, mondod neki, hogy mindjárt jön anya, szoktad tolni a babakocsiban, fürdetni, te szoktad elővenni neki a tiszta pelust, meg szoktad törölni a popsiját, szoktál neki énekelni. [Széles mosollyal:] Sok mindent tudok a Vio...

Szóval ezt a bodyt, nadrágot és zoknit választotta Flóra Violának. Gyerekarcot mutatni továbbra sem lehet a Tomival kötött megállapodásunk alapján, azért fényképeztem ilyen furán. A két párnát és a takarót, aminek a hátoldala látszik, anyu varrta, a mackót Flóra választotta.  Ez pedig a takaró "színe". Szerintem csodaszépek, és nagyon jó Violának (meg nekem is), hogy ilyen szerető családja van, akik ennyire várták már :)

Augusztus 16-án, hétfőn megérkezett Viola :) Ügyesen hallgatott a 3 kg, 50 cm mantrámra: 3180 g és 50 cm volt születésekor. A gyerekszoba teljes elkészültét és a brutál náthám + hurutos köhögésem elmúlását nem kívánta megvárni, de egy szavam sem lehet, 38+1-re jött, pontosan 6 héttel később, mint Flóra. Durva belegondolni, hogy az egyikkel 38+5-nél, a másikkal 38+4-nél jöttünk haza, aztán mekkora a különbség az első időszak és a kórházi élmények között. Kemény volt orron át alig levegőt kapva, a végére teljesen bedugult orral, köhögve vajúdni és szülni, és volt eposzi jelzőm a szülészeti osztályon: ahányszor bejött egy új ápolónő, mindig ránézett a kartonomra, majd azt mondta, "Frau H., á, a megfázott anyuka!" :D  Vajúdás közben mondtam Tominak, most van időm gondolkodni, és rájöttem, hogy a nők tök hülyék, különösen azok, akiknek több gyerekük is van, mert mégis ki tesz ilyet magával önszántából. Az rengeteget segített, hogy ő ott volt, nem tudom, mi lett volna, ha nem jöhet...

Kérem, hogy jöjjön aludni, mert ebéd után muszáj, szüksége van rá. A válasz hiszti sírásig, hogy ő nem akar, mert játszani akar. Pihenni sem hajlandó, nem fáradt. (Aha. 3/4 6-kor kelt, ekkor épp du. 2, ő egyébként 3 és fél éves, pont hihető, hogy nem fáradt.) Végül a szigorú nézés hatására hüppögve bemászik az ágyba, odafekszem mellé. Beszélgetünk mindenféléről, egyszer csak elhangzik a számból, hogy vége van a nyárnak. Ez eszembe juttatja A cinege cipőjét, amit nyomban el is énekelek neki (szörnyű hamisan, mert kb. 90%-os gyógyultságnál jár az egy hete durvára fordult, nagyon köhögős nyavalyám). Mosolyog, majd a végén azt mondja: "Még egyszer! Most másikat." Aztán annak a végén: "Most még egyet énekelj, másikat!" Az ötödik környékén lekoppan a szeme, a hetedik óta békésen szuszog.

Tegnap eldöcögtünk vásárolni Flórával. (Döcögtünk, mert én rendesen mozogni már rég nem tudok.) Először a ruhaboltba mentünk, neki néztünk ezt-azt, aztán mondtam, lessük meg a babaholmikat is, hátha van aranyos kapucnis törölköző. Volt, nem is egy, de a kapucnira úgy applikálták fel a cuki rátéteket, hogy magát a kapucnit nem lehet a baba fejének megtörlésére használni, szóval felejtős. Miközben én ezeket nézegettem, Flóra külön utakon járt, és egyszer csak megszólalt, kezében egy szett nyári ruhácskával: - Anya, ez mi ez? - Kicsi babáknak való nyári ruha, nagyon aranyos. - Akkor vegyünk ilyet a kistestvéremnek! Kész, elolvadtam :) Megbeszéltük, hogy most még nem veszünk neki ruhát, mert nem tudjuk, milyen méret lesz rá jó*, meg aztán mire megérkezik, valószínűleg nem lesznek már ekkora melegek, és akkor nem tudja hordani ezeket a ruhácskákat. De megígértem neki, hogy ha már itt lesz a kistestvér, akkor az apjával elmennek egy ruhaboltba, és ő választhat valamit a babának. Ezek után át...

Sümegen is eltöltött három napot. Azért csak hármat, mert ez már belelógott abba a hétbe, amikor már véget ért a szünete, és mennie kellett oviba - úgy kunyiztam ki, hogy mehessen három hét pihi után, ne kelljen egy hónapot kihagynia, mert féltem, hogy az már túl sok lenne neki. Egyébként tényleg sok lett volna, a harmadik hét végén már sírt, hogy oviba szeretne menni, mert hiányoznak a barátai. Az egyik nagynénjével vonatozott el Bécsből, és most sem volt semmi sírás, simán ment az út. Sümegen is nagyon jól érezte magát, ott is sok élmény érte: volt fent a várban többször is, megnézte, hogyan fejik a kecskét, ivott frissen fejt kecsketejet, sőt kért még egy pohárral, meglátogatta a dédnagymamáját, látott lovasbemutatót, rengeteget trambulinozott, és volt ünnepi vacsora a névnaposoknak (Flóra, az egyik nagybácsi és az egyik nagynéni). Akkora lila árkokkal a szeme alatt jött haza, hogy még :D  Azóta nagyjából naponta-kétnaponta mondja, hogy Pestre és Sümegre is szeretne még menni, é...

nagyon jól telt, szuperül érezte magát, végig nem sírt sem utánunk, sem más miatt, kivéve egy alkalmat, amikor megütötte magát. Nagyon jól megvolt a szüleimmel és az unokabátyjaival is, akik szintén a szüleimnél nyaraltak. Majdnem egy éve nem látták már egymást az unokatestvérek, úgyhogy nagy lehetett az öröm :) Voltak strandon, állatkertben, a Margitszigeten. Flóra hamar leszögezte, hogy szeretne még menni máskor is. Nem is nagyon vágyott haza, és amikor másodszor mentek strandra, mondtam Tominak, szerintem simán lehet, hogy haza sem jön a gyerek, odaköltözik Nagyihoz és Papához. Azért hazajött, és abból látszott, hogy egy kicsit hiányoztunk neki, hogy bár mindig Nagyi fürdeti, olvas neki mesét, és altatja, amikor itt vannak a szüleim, most mindkét este, amikor még itt voltak, a teljes esti rutint tőlem kérte a kisasszony. Columbóval és kutyájával ismerkedik a pesti utcán :)

" A nap nyugodni tér, leszáll a csendes éj,  már búcsút mondunk.  A tölgy a bérc alatt  oly búsan bólogat,  mert el kell válnunk.  Míg jő a pirkadat,  és újra kél a nap,  én ébren várlak.  Ha zeng majd száz madár,  s a selymes pille száll,  hát újra látlak!" Igazából csak az első versszakot éneklem neki altatáskor, mert a másodikat nem bírom megjegyezni. Nem mintha olyan bonyolult lenne. Még novemberben vettem fel a repertoárba, ekkor történt, hogy végighallgatta, majd azt mondta: - Nem értem. Búsan... búsan... Ezt nem értem. Nagyon tetszett, hogy észrevette a számára ismeretlen szót, és meg is kérdezte, hogy az mi. Megbeszéltük, hogy a bús szomorú, utána pár este még ezt elmondta. A Bóbita születése óta kötelező minden altatásnál*, ma is énekeltem. "Bóbita, Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát, szunnyad az ág sűrűjében." Azt kérdezi a gyerek a versszak végén: - Mi az a szilevél? :) Erről azonnal eszembe jutott a m...

Flórát gyakorlatilag azóta altatjuk minden este, hogy hazajöttünk a kórházból. Amióta átalakítottuk a kiságyát gyerekággyá, én úgy, hogy odafekszem mellé, énekelek neki, egy ideje utána "ommoznak a bácsik", majd kivárom azt az irgalmatlanul hosszú időt, mire végre elalszik (ez akár másfél-két óra is lehet, de minimum egy óra), és előbb nem jöhetek ki, mert akkor fuldokolva zokogás következik. Tomi az ágya mellett ül az oda letett matracon (összehajtható, azért van ott, hogy ha kiesne az ágyból a gyerek, ami a leesésgátló ellenére is viszonylag gyakran összejön neki, ne üsse meg magát), és "telefozik". Az van, hogy a gyerek mindjárt hároméves lesz, és nekem most fogyott el végleg a türelmem, nem bírtam már tovább, hogy az egész estém rámegy az altatásra, vagy ha nem az enyém, akkor Tomié, és alig tudunk együtt csinálni valamit. Ilyen hajnali egyig tartó filmezésekre meg öt-tíz percig tartó társasjátékokra volt időnk. Ezért aztán kedden drasztikusan megváltoztattuk a ...

- Mit uzsonnáztál a bölcsiben? - Vizet. - Hmm. Volt még más is uzsonnára? - Pohár. Hazajön a bölcsiből, már itthon talál, akkor látja rajtam először a halloweeni pólómat . Elneveti magát, majd ezeket mondja: - Ez vicces ruha. Csinos. Szép vagy. Flóra játék közben: Hol van Vali (baba)? Én: Az ágyadban alszik. Átrohan a szobájába, egyszer csak hallom, hogy valamit kiabál, ráadásul egyre kétségbeesettebben. Szaladok utána, és látom, hogy ül az ágyán a tök sötétben, és zokog. Felkapcsolom a villanyt, kérdezem, mi történt. Flóra: Nincs itt a Vali! Ott volt, csak elbújt a matrac alá, viszont a gyereket nem volt könnyű megvigasztalni. Nagy-Bandó András mesekönyvét olvassuk, A kiskalácsai királyság a címe. Szerintem aranyos, bár erősen emlékeztet A négyszögletű kerek erdőre, és Flórának is tetszik. Úgy szoktuk, hogy olvasok neki tíz oldalt lefekvés előtt, aztán ő olvas nekem: minden képnél elmondja, mit lát rajta, vagy tőlem kérdezi, én mit látok. A történetben fontos szerep jut egy bizonyos a...

Pár napja mondtam neki, hogy nem szeretem, ha sír, mert akkor sajnálom őt, és szomorú vagyok, hogy neki rossz, és a hisztit sem szeretem, viszont azt igen, ha nevet vagy énekel. (Azt is ezerszer elmondtam már neki, hogy a hisztit nem szeretem, de őt akkor is, amikor hisztizik, ez, úgy tűnik, megnyugtatja.) Ezek után a ma reggeli készülődésnél: - Sírást nem szereted? - Nem, mert akkor sajnállak, mert rossz neked. - Éneklést szereted? - Igen, azt nagyon szeretem, ha énekelsz. - Apa sírást nem szereted? - Apa nem szokott sírni, de azt sem szeretném, ha ő sírna, őt is sajnálnám. - Apa sír, anya ölébe veszed? [A ragozás helyenként még döcögősen megy, ez fentebb is megfigyelhető :)] És itt fülig szaladt a szája, aztán nevetett. Ma többször is kérte/kérdezte: - Anya, énekelsz nekem valamit? ❤ Múltkor könyvet nézegetett az egyik nagynénjével. Meli rámutatott a könyvben a medvére, kérdezte, mi az. Flóra: Kutya. Meli [döbbenten]: Kutyaaa?! Flóra [vigyorogva]: Dúúúva lenne! Azt mondja reggel, ami...

 Ma egy éve kezdte a bölcsit Flóra. Szinte hihetetlen, mennyit jelent egy év ilyen korban a külső és a fejlettség szempontjából.

"Szépet álmodtam. Álommanó jött, adtam neki zsemlét. Álommanó elment, megette. Fóla zsemlét evett nem, vajas kenyeret."

zsemnem / semnem - zsemle kénnemm - kérem kájá (rövid á) - kenyér vaja - vajas cékka - cékla kár :) Bóbi, Bóbi - Bóbita, Bóbita (így kéri a dalt délutáni és esti altatásnál) alszunk komm / jeje - gyere :) puá - puha poá - pohár kala - kanál golyó gombóc Duna Pesten dolgoik - dolgozik vásául - vásárol potoj / putuj - motor atutó - autó bicilli - bicikli kukás lámm - lábam kemmem - kezem szeme - szemem poci :) vísz - víz tóta - torta csuki - csoki szupi Ola ügyes :) te is ül, áll, fekszik álmos, alszik épít főz, süt homok, hinta. cússza ( - csúszda) jó fúj (igeként és arra is, hogy undi) künyv - könyv azta szapa - szappan (ehhez kapcsolódóan mindig elmeséli az első szappannal kapcsolatos élményét, ha kád mellett vagy zuhanyfülkében lát szappant: "Szapa. Cípi szeme. Ola sír." Merthogy egyszer megkaparintotta a szappant fürdés közben, megmosakodott vele, az arcát is jól beszappanozta, és persze belement a szemébe, volt is nagy zokogás.) És mindent ismétel, de tényleg mindent. Neh...