LizaGazdija

Természetesen mindennel együtt szeretem a csoportjaimat, akkor is, ha időnként kiborulok tőlük. (Szigorúan csak akkor, amikor ők nem látják.) Az egyikkel például két év együttműködés után ma volt az utolsó órám. Készültem némi gluténmentes brownie-val, mert van köztünk olyan, aki nem ehet liszttel készült kajákat, meg az alábbival: A nyuszikákat vettem, csokiból vannak, pöttömnyiek, de szerintem nagyon szépek, ráadásul finomak. A díszeket én festettem-díszítettem, festéshez a Gyalog galopp, ragasztáshoz a Gumimacik szolgált aláfestésnek. (A kakukktojás, a festetlen nálam maradt. Az volt a próba, az alapján próbáltam eldönteni, lefessem-e az alapokat vagy sem.) A diákok örültek: "Jaj, de nagyon aranyos!", "Jaj, de szép!", úgyhogy akkor én is :) És hiányozni fognak, jó kis csoport volt, a szívem csücske :(

Néha úgy érzem, alternatív valóságba kerültem, de legalábbis valami nagyon fura világba. Néhány példával illusztrálnám ezt. Iskola, helyszín, csoport, név mind titok. Az is lehet, hogy ezeket csak álmodom éjjelente. 1. Ez még pár hete történt, de azóta sem dolgoztam fel teljesen. Hozzánk úgy lehet bejutni, hogy az ember a külső kapu elől felhív, hogy megérkezett, lemegyek, és beengedem, mivel nem működik a kaputelefon. Egy szép napon az egyik tanítványom (mondjuk csak átmenetileg járt hozzám) szokásos módon a megbeszélt idő előtt negyed órával telefonált, hogy a kapuban áll. El is indultam lefelé. Az első emeleten kizökkentett a gondolataimból a szokatlan hangzavar, mondtam is magamban, jé, milyen hangos ma az utca. Amikor leértem a földszintre, már gyanakodtam: lehet, hogy nyitva van a kapu? Néhány lépés után láttam, hogy a belső kapu igen, majd amikor azon kimentem, az a kép fogadott, hogy a sarkáig kitárt és kitámasztott külső kapuban áll a tanítvány. Felmerült a kérdés, és fel i

Szokták mondani, hogy aki életben tud tartani egy cserepes virágot, az megpróbálkozhat valamilyen háziállattal, először inkább "egyszerűbbel" (hörcsög, papagáj, stb.), később "nehezebb esettel" (kutya, macska), majd ha ezek mind megmaradnak, akkor jöhet a gyerek. Ezzel én nem értek egyet. Szerintem teljesen fordítva van ez. A virág meg az egyszerűbb állat, úgy mint hörcsög, papagáj, stb., nem rendelkezik sem elég magas intelligenciával, sem az eszközöknek elég széles skálájával ahhoz, hogy szóljon, ha valami nem okés. Így történhet meg, hogy az ember egyszer csak odanéz a cserepes virágra, és hirtelen nem tudja felidézni, mikor locsolta meg utoljára. Így tudott elpusztulni egy jedlikes osztálytársnőm hörcsöge kb. hatodikban, és így hangozhatott el a szomorú kérdés a lány apukájától: "Mikor adtál neki utoljára inni?", amire a szomorú válasz meg ez volt: "Nem tudom. Régen." (Itt jegyzem meg, hogy a hörcsög ráadásul az előszobában lakott, ahol a

A papagájom meghalt, a kutyám az esőtől meghibbant, megint fáj a torkom, az esernyőm is eltört. Ez a tegnapi nap mérlege. Hogy valami jó is történjen: Különbség a kutyák és a macskák között. Kutya: Ezek az emberek etetnek, óvnak, szeretnek engem... Biztos ők az isten. Macska: Ezek az emberek etetnek, óvnak, szeretnek engem... Biztos én vagyok az isten.