LizaGazdija

Az elmúlt hetekben voltam néhány társkeresős randin, és Briginek lesz igaza, aki azt mondja, ezekből kéne írni egy könyvet. Nagyon szórakoztató lenne. De most csak a legjobb történetet osztom meg veletek. Volt néhány levélváltás a társkeresőn, amiből kiderült, hogy azért fura fiú ő, mert amikor megkérdezte, mit írjon magáról, és én azt mondtam, bármi érdekel (ez telefonon volt, és nem értem rá ezen a kérdésen hosszasan töprengeni), azt bírta írni, hogy ő szereti a teát. Ezek után a találkozón csak magáról beszélt, és alig jutottam szóhoz, megtudtam, hogy az összedől ikes ige, miszerint összedőlik , ezen kívül meg sok volt a kínos csend. Egy ponton már nem bírtam mit kitalálni, aztán végül csak kisajtoltam magamból egy kérdést: - Háziállatod van? - Nem, nincs. Tudom, te írtad, hogy volt kutyád, csak megdöglött , de nekem nincs. Nekem növényeim vannak. Van, akinek pálmája van, nekem aloe verám. [Ezután fél percig tartó nevetés, bár a poént azóta sem értem.] Egyébként ő volt az is,

miért nem vállalnak a nők fiatalon gyereket, csak 35 felett, mert hát így nem lesznek nagyszülők, helló. Ja, és apukát ti adjátok hozzá, vagy mi újság? Tudjátok, mikor akartam gyereket? 25 évesen. Az kettő éve volt. Azóta is itt vagyok egyedül, hiába keresek, nem találok. Úgyhogy szerintem be lehetne fogni elég gyorsan.

amikor egy hét kihagyás után megyek órára, ismétlést tervezek, és kb. az anyag feléig jutunk el, mert már megint nem nézték át, nem készültek, viszont egy hét alatt fullra elfelejtettek mindent. Iszonyatosan lehangoló és motiváció-gyilkos. Ilyen lenne kedvem egész nap csak feküdni a takaró alatt, aludni és nem gondolni semmire.