LizaGazdija

Nem szeretem a villámlást, és a dörgést se, ha túl közel van. Így aztán most leengedtem a redőnyt, amivel legalább a villámlást ki tudom zárni. Bár ne lenne most már több vihar!

Levittem a kutyát sétálni. Amikor visszafelé jöttünk, már látszottak a villámok a Kálvin tér felől, és kezdett cseperegni az eső. Amikor bejöttünk a kapun, úgy kezdett szakadni, mintha dézsából öntenék, és mostanra megjött fölénk a vihar, elég ijesztőek ezek a naaagy villámok. Viszont nem áztunk meg.

De nekem troll kell. ( http://msnowe.wordpress.com/2009/06/08/holden-down-the-fort/ ) Valahol van ilyenem egyébként. Valahol. Anyuéknál. A padláson.

mi az a nyikorgás, amit Tomi hall. Már azt is megkérdezte, én csinálom-e a székemmel. Erről a következő jelenet jutott eszembe: - Te csináltad ezt, Micimackó? - Nem hinném, Bagoly. És ezen elég sokáig eléggé röhögtünk.

gondoltam rá, hogy le kéne írni egy szép füzetbe az összes emlékemet. A legkorábbitól a legfrissebbig. Azt már akkor is éreztem, hogy az utolsó 5-6 év dokumentálása nem lenne egyszerű, de a projekt összességében talán még vállalható lett volna, például 98%-ig vagyok biztos benne, hogy melyik a legelső emlékem erről a világról. Így 10 évvel később már egészen reménytelen vállalkozás lenne ez az emléklejegyzés, amit valahol sajnálok. Amikor először felmerült, az volt a motiváció, hogy az új emlékek esetleg kiszoríthatnak régieket, amire csak az elmúlt egy hónapban is mutat jópár példát a blog: szegény régebbieket úgy kell kihalászni a tudatalattimból. Ha valaki Dumbledore nyomán feltalálja a Merengőt meg az ahhoz szükséges emlékkivonást varázspálcával, mindenképpen szóljon! Szívesen tesztelném a módszert. Az emlékeket a kis fioláikban valami szép vitrinben tartanám.

Vajon mennyire kell aljasnak lenni ahhoz, hogy egy újság, még ha internetes is, olyan képekkel illusztráljon katasztrófákat, amiken elszenesedett emberi holttestek látszanak, ráadásul olyan szögből, hogy fél másodperces megtekintés alatt is szembe ötlik a haláltusa az arcokon, és persze jól elrejtse őket a helyszín balesettől független képei közt, illetve hogy egy öngyilkossághoz az éppen lángoló férfi fényképét mellékelje? És mennyire kell aljasnak lenni ahhoz, hogy ilyen képek egyáltalán eljussanak a sajtóba? Elfajzott világ.

Mivel a tegnapi ebéd végül elmaradt, ma elmentünk az állatkertbe apuval és Katáékkal. Anyu nem jött, továbbra is érettségizik szegény, de már mindjárt vége, csütörtökön leadás. Nem sikerült odaérnem 10-re az állatkert elé, ennek több oka is volt. Egyrészt a 10-es érkezéshez 9:10-kor ébredtem, pedig 8:30 óta ordított a telefonom. Másrészt az orrom előtt ment el a metró 9:37-kor, és csak 5 perc múlva jött a következő, amivel 9:46-ra értem az Arany János utcához. Onnan 9:47-kor indult a troli. Rohantam fel, még benn állt. Rohanok, mint akit a tatár hajt, a troli ajtaja nyitva, majd amikor odaérek, az orrom előtt bevágja, és elhajt. Ettől annyira dühös lettem, hogy el tudtam volna sírni magam. Pláne úgy, hogy ezek után 3 percet állt az a nyomorult busz az első piros lámpánál. Természetesen a következő troli 5 perc késéssel indult, így 10:20-ra futottam be. A mázli az volt, hogy Katáék meg nem tudtak parkolni, ezért csak 5 perccel előztek meg. Összesen 5 órát töltöttünk az állatkertben, e