Nagyon érdekes az, ahogy a kutya beletanul a gazdája szokásaiba, és alkalmazkodik hozzájuk. Példának okáért itt van ez a Marci kutya, aki a kezdet kezdetén nem viselte az ölelgetést, ami érthető is, hiszen ez nem egy plüssállat, hanem egy vadászkutya. De ahogy jóban lettünk, és észrevette, hogy nekem igényem van rá, hogy néha megölelgessem, egyre kevésbé húzódott el, ha megkörnyékeztem, míg végül odáig jutottunk, hogy most már, ha megölelem, akkor csóválja a farkát, és nekem dől, odabújik, sőt puszit is akar adni. De mivel azt is tudja, hogy kutyanyálra viszont nincs igényem, ezért ha én ölelgetem, csak úgy tesz, mintha meg akarna nyalni, ha meg olyan, aki nem bánja a nyalogatást, akkor azt rendesen képen is nyalja, ahogy kell. Vagyis rájött, hogy az ő gazdáinál az ölelgetés nem cseszegetés, hanem a szeretet kifejezése, ezért megtanulta és átvette ezt a szokást. Az is érdekes, hogy ha Éva néni mondja neki, hogy megyek és viszem sétálni, akkor Marci fogja magát, kiül az ajtó elé, és