Ma este megvolt eddigi bécsi életem egyik legszürreálisabb élménye. Jógázni voltam. Odaértem kb. negyed órával órakezdés előtt, megtaláltam a házban a lakást, benyitottam, és egy döbbenetesen lepusztult konyhában találtam magam. Élből kifordultam az ajtón, megnéztem még egyszer a lakásszámot, ami stimmelt, majd aztán megtaláltam a szobaajtón a jógatanár nevét is. Döbbenetesen lepusztult alatt azt értem, hogy mindent megevett a rozsda, a mosogató meg a tűzhely úgy néz ki, hogy az leírhatatlan, és a zuhanyfülke sincs igazán jó állapotban. Egy darabig csak pislogtam, aztán kijött a szobából a jógaoktató, köszönt, mondta, hogy ott, a konyhában lehet átöltözni, majd leült a tűzhely mellé enni. Kérdeztem, merre van a mosdó, megmutatta (kint van a lépcsőházban), és mondta, hogy csak cipő nélkül lehet bemenni, mert minden kosz meglátszik. Nem is csoda, hófehér a padló. No, hát itt át is öltöztem csendes magányomban, majd visszamentem a lakásba, és bementem a szobába, ahová a pasi irányított.