Az eddigi legizgalmasabb munkanap
Múlt vasárnap történt, de csak most jutottam odáig, hogy kopipészteljem a Facebookról. Kész, halljátok, kééész. Úgy kezdődött, hogy Antje odajött hozzám, mondta, hogy tegyem magam Meetingre (merthogy mindig jelezni kell a rendszerben, mit csinálunk éppen, és van olyan pont, hogy meeting), majd bevonultunk egy miniirodába. Az következett, hogy megdicsért: azt mondta, nagyon elégedett velem, igazán, mert csak pici hibáim vannak, pedig csak két hete jöttem, csak ne kérjek bocsánatot a hibákért, merthogy ez most a tanulási folyamat, még nem baj, ha hibázom. Úgy folytatódott, hogy azt mondta Antje, bárhova ülhetek, ahová akarok, dolgozzak egyedül, ő meg nézi az e-mailjeimet, úgyis mind hozzá fut be. Ezt tök nagy elismerésnek éreztem, le is ültem Judit mellé, Mariával szembe, mondták is mindketten, hogy kérdezzek nyugodtan. Nyitogattam szépen a nehéz e-maileket, válaszolgattam rájuk, egy jött vissza Antjétól azzal, hogy az egyik mondatot írjam át. Meg visszajött még néhány pofonegyszerű, ami