LizaGazdija

Ebből volt egy kisebb változat a délutáni órámon, az is éppen elég kellemetlen volt. Nagyon részletesen nem elemezném, de az biztos, hogy nem szeretem az okoskodást, nem szeretem, ha az okoskodó megsértődik, amiért megkérik szépen, (közepesen) kedvesen, hogy ne okoskodjon, azt meg pláne nem szeretem, ha emiatt kiabál és káromkodik, ráadásul férfi létére egy nőre. Fogalmazhatunk úgy, hogy köpni-nyelni nem tudtam, mert tényleg csak a szokásos történt: a pasi az utasítás meghallgatása után megkérdezte, mi lenne, ha valami tök mást akarna mondani, mint ami a feladat, azt úgy kellene-e, hogy. (Nem.) Erre a csoporttárs felhívta rá a figyelmét, hogy most nem ez a feladat, amire ő meg kiabálni kezdett. Később arra is felhívta a figyelmét ugyanez a lány, hogy nem jó feladatot néz véletlenül, és akkor is kiabált, sőt káromkodott is. Minden tiszteletem a lányé, aki nem emelte fel a hangját, egyáltalán nem is szólt vissza - nekem ez nem sikerült volna. Az ilyen szituációk miatt vágom a centit. Még

Vasárnap Nagyiéknál voltunk, mert Nagyi 1-jén volt 69 éves, és azóta még nem köszöntöttük fel (személyesen legalábbis). Jól éreztük magunkat, mármint anyu kivételével mindenki, mert ő viszont beteg volt. Vagy megfázott, vagy influenzás, de nem volt jól, úgyhogy viszonylag korán el is jöttünk, hogy tudjon aludni otthon. Hétfőn elvittük sétálni Lizát és Marcit. Összesen két órát barangoltunk a környéken, és Liza végig szépen tűrt, szépen jött (azért utána fájlalta a mellső lábát, de Marci előtt a világért sem vallotta volna ezt be), csak akkor sírt, amikor Tomi elment Marcival külön sétára, hogy kifáradjon a kutya, de akkor nagyon. Marcira egyébként morog, nem úgy tűnik, hogy belátható időn belül legjobb barátok lesznek. Este aztán vásároltunk, kaptam többek között kirándulós ruházatot, aminek nagyon örülök, rám fért már. Hazaérés után nyomoztunk még kicsit a keresgélős játékban, aztán nagyon hirtelen véget ért a játék, és kezdődött egy új, ami az előző folytatása, és nagyon bosszantóan