LizaGazdija

Vidám perceket szerzett nekem ez a kép tegnap. Nagyjából az egyetlen vicces mém, amit az USA közigazgatásának leállásával kapcsolatban láttam. "Jó napot, akadt egy kis problémám a korm..." " Próbálta kikapcsolni-bekapcsolni? "

Nem csodálom, hogy a kecske megzabálja a káposztát, ha nincs, aki féken tartsa. Főztem egy akkora adag káposztás tésztát, hogy ha ketten lennénk, akkor is csak a felét tudnánk megenni egy hét alatt (nyilván véletlen volt), és még így is maradt egy hatalmas adag káposztám. Miután felfedeztem, hogy nyersen is isteni finom, úgy döntöttem, amíg kitart, ezt fogom nassolni. Új kedvenc zöldségem van, bizony.

Az a gyanúm, hogy soha nem ér már véget a felújítás az alattam lévő lakásokban, és már életem végéig a fúrást meg a kalapálást fogom hallgatni, amikor csak itthon vagyok.

aki már kétszer járt a kávézóban úgy, hogy én voltam ott. Elsőre megsértődött, amiért nem tudtam, hogy ő az espressót nagy csészéből, három tejszínnel issza, pedig E. (a másik lány) tudja, és már akkor sem értettem, hogy miután megállapította, hogy még nem látott soha, mégis miért tűnhet logikusnak, hogy tudom, hogyan szokta inni a kávéját, de túlléptem rajta, nem olyan lényeges ez. Másodszorra belépett, majd aggodalmas arccal a következőt közölte: "Ja, te vagy itt? A múltkor E. volt." Úgy éreztem, erre valami reakciót vár, de nem tudtam okosabbat kitalálni, mint hogy "Igen, ő többször van, mint én." Tegnap aztán megjött harmadszor is. (A második találkozásunk óta két hét telt el, ezt csak úgy mondom.) "Egy presszót kérek tejszínnel, cukorral." Iszonyú büszke voltam magamra, amiért rögtön tudtam, hogy nagy csésze, három tejszín. Raktam a csésze mellé két cukrot is, majd kivittem a rendelést. "Három cukorral iszom, ez így nem édes!" - háborodott