Hó vége
Mire elposztolom, addigra meg úgyis hó eleje lesz. Ez van. Kedden voltam fogorvosnál. Kiderült, hogy nagy a gubanc, mert a bölcsességfogam nem elrohadva jött ki, hanem nem jött ki. Illetve az egyharmada igen, és tovább nem is fog, mert elkorhadt. Megoldás, hogy a látható 1/3-ba kaptam gyógyszert meg tömést (ami a helyén tartja a gyógyszert), ettől most két hétig nem lesz gyulladásban, és fájni sem fog. Aztán felvágják az ínyemet, és kibányásszák a bölcsességfogat. Ez nem túl szimpatikus kilátás. Egyrészt azért, mert az elkvetkezendő durván egy hónapban nem lesz 3-4 napom vagy akár két hetem, hogy itthon nyüszítsek megműtött ínnyel, és szívószálon át eszegessek tuti táplálékokat. Másrészt azért, mert alapveteőn ugyan jól tűröm a fájdalmat, de ezt azért így nem vállalnám be, mert rohadtul fájhat, és én arra nem vagyok kíváncsi. Ezért aztán egyetlen választása maradt ennek a nyomorult bölcsességfognak. Minden kifogás ellenére (korhadtság, romlottság, stb.) kénytelen lesz kinőni a követk