LizaGazdija

:)

Egy-két éve egyszer azt álmodtam, hogy egy osztálytalálkozóra az egyik volt osztálytársnőm nagy pocakkal érkezik: az egész osztályban elsőként gyereket vár. Ma megtudtam, hogy gyereket vár. Az egész osztályban elsőként. Hm.

Addig is kicsit szomorú vagyok, hogy vége. Közben meg tök jó, hogy ilyen sok szép eredményt értek el a magyar sportolók. Hiányozni fog az Olimpia. De legközelebb megpróbálom majd kevésbé stresszesre alakítani az olimpiai nyarat, és igyekszem megint nézni a versenyeket, mint gyerekkoromban. De jó is lesz!

Ebben az évben valamiért szeptemberben volt az Olimpia. Már legalább második hete kellett suliba járni, amikor elkezdődött. A megnyitó délelőtt volt, illetve valójában biztosan este, csak nálunk akkor délelőtt volt. A tesiórán kezdődött, úgy kellett könyörögni a tanárunknak, hogy hadd nézzük. Végül megengedte, bemehettünk a tesis irodába, és körülülhettük a tévét. Tesi után fizika következett. Felmentünk a harmadikra, beültünk órára. A tanárunk elég feszültnek tűnt, morcos volt. Aztán megkérdezte egy osztálytársam, nem lehetne-e, hogy aznap ne tanuljunk, hanem nézzük a megnyitót. Erre a tanár arca felderült, és a következőt mondta: "Jó, hogy megkérdeztétek. Én mégsem vethettem fel, végül is én vagyok a tanár." És gyorsan kinyitotta a tévés szekrényt, és egész órán nézhettük a megnyitót.