LizaGazdija

Ha minden igaz, hat éve ígértem meg magamnak, hogy a Fővárosi Nagycirkusz minden műsorát megnézem legalább egyszer, és ezt azóta is tartom. Elvileg egy maradt ki, amikor Máltán voltam, de több nem. Tegnap is részben azért mentem Pestre, hogy megnézzem az éppen aktuális műsort. Az a különlegessége, hogy szinte minden korcsolyával a lábon történik, miután a porond helyét egy mini jégpálya vette át. A jelek szerint ezt a számomra legalábbis új megközelítést eddig főként orosz és ukrán cirkuszművészek próbálták ki, ami igazából nem meglepő. Nagyon izgalmas, hogy mindent megcsinálnak, amit egyébként szoktak egy cirkuszi előadáson, csak mindent a jégen, korcsolyával.   Azt a trendet nem egészen értem, amikor két artista van a porondon, és mindkettő egymástól függetlenül csinál két tök eltérő mutatványt, mert elvonják egymásról a figyelmet, és mivel próbálom mindkettőt követni, lényegében mindkettőről lemaradok. Remélem, erre nem sokan szoknak rá, szerintem elég zavaró. Azért van remény,

milyen gyorsan átcsaphat valakinek az élete boldogságból iszonyatba. Fiatalon férjhez megy, születik két gyereke, kívülről nézve minden oké. Aztán pár évvel később elválik, ami már eleve nagyon megviselheti az embert, majd nem telik el egy év, és néhány hét leforgása alatt meghal az édesanyja, akivel nagyon közel álltak egymáshoz. (És akkor azt meg sem említettük, mennyire durva, hogy ennyire gyorsan és hirtelen véget tud érni az élet.) Annyira sajnálom, rettenetes lehet ez most neki. Kemény lehet ebből felállni, gondolom, az tud benne segíteni (majd egyszer), hogy ott van neki az édesapja meg a két gyereke.