LizaGazdija

szép, csak kevés maradt a lábamból.

Néha eszembe jut, mit gondolhatnak rólam mások, amikor meglátnak az utcán. Mit gondolhatnak a ruhámról, a fejemről, a cipőmről. Vagy mit gondolhatnak, amikor megszólalok. Ilyenkor mindig megrémülök, és inkább nem gondolkodom ilyeneken. Minek csináljak magamnak plusz problémákat? Különben is ismerem azt a mondást, ami szerint amit nem tudunk, az nem fáj. (Ez most főleg onnan jön, hogy ma nagyon keményen sántikáltam, mert különösen nagyon durván fájt a csípőm. Igen, igen, elmegyek orvoshoz. Tényleg. Nem akarok így maradni.)