A helyzet változatlan
Liza ugyanúgy van: járkál, eszik-iszik, kakil-pisil, tud aludni. Remélem, kitart ez az állapot minimum jövő hétvégéig, esetleg az utána következő hétig. Legalább. Mi is ugyanúgy vagyunk: kétnaponta ordítozunk legalább fél órát, miután minden beszélgetés első két percében kiderül, hogy teljesen máshogy látunk mindent, teljesen mást akarunk az élettől, és egyáltalán, nincs bennünk közös gyakorlatilag. Majd biztos ebből is kisül valami.