LizaGazdija

Aki Infernót olvas, olyat is álmodik. Legközelebb valami könnyedebb hangulatút választok.

Majd a napokban lesz képes beszámoló meg minden, most csak egy szösszenet. Ha már most nem tudtam volna végigbulizni az éjszakát (pedig kedvem lett volna hozzá), gondoltam, akár meg is próbálhatok korán hazaérni. Garabonc nincs közel Bécshez, viszont a hazai vidéki közlekedés olyan profi, hogy megközelíteni sem olyan egyszerű, kivéve, ha valaki Pestről fut neki. Garabonc nem nagy, cserébe nagyon kis hangulatos, de hát busz hétvégén napi háromszor jár arra, reggel 6-kor, délután 4-kor, majd negyed 5-kor. (Lehet, hogy erre mondják, fuck logic.) Szóval becéloztam a reggel 6-os buszt. 4-kor már felriadtam abból az álomból, hogy nem értem el, aztán 5-kor, kelés után kiderült, izgulok, vajon tényleg jön-e a busz. Egészen 6:04-ig izgultam, amikor is megjött. Azért milyen vicces már, mennyi szempontból és milyen mértékben belém égett Málta. Ez a para, hogy jön-e a busz, ott alakult ki, miután többször nem jött, mint igen, és a jelek szerint azóta sem múlt el az ebből származó trauma. De azér