LizaGazdija

Tegnap kaptam egy e-mailt egy itteni nyelviskolától válaszul a 2016. február 16-án (!) elküldött pályázatomra. Evidenciában tartják a jelentkezésemet (:D), de most nekik svédtanár kéne, az vagyok-e, vagy tudok-e olyat, aki az. Tulajdonképpen még ennél is viccesebb volt, amikor a múlt héten írtak egy máltai fogadóirodától, hogy 2014 nyarán (!!! :D :D :D), jelentkeztem hozzájuk, és most szívesen behívnának interjúra, biztos lenne nekem munka. El-ké-pesz-tő.

Nem, nem rohantam azonnal regisztrálni bánatomban, amiért már megint nem jött össze, csak még tart az előfizetésem, úgyhogy beléptem. Vannak levelezgetések, vannak normális első levelek, vannak tökre fantáziátlanok, van, aki szimpatikus, van, aki kevésbé, és van, akit nem értek. A levelezést ő kezdte. - Szia! Nagyon tetszik az adatlapod, szívesen megismernélek. - Szia! Köszönöm, hogy írtál. Nekem is tetszik a te adatlapod, csak kár, hogy nincs hozzá kép. - Azért nincs hozzá kép, mert férfiként én döntöm el, kinek akarok írni. És te miért nem töltöttél fel egyet sem? - Nekem öt képem van az oldalon, ez, amit csatolok, például a profilképem. Azóta nem hallottam róla. Szerintem nem sokat veszítettem.