Liza meg a lába című teleregényünk következő részét látják/hallják/olvassák
Az orvos vidáman fogadott minket, már bejelentkezés meg minden nélkül tudja a kutya nevét, olyan gyakori vendégek vagyunk náluk. Megtapogatta a kutya lábát, aztán a főorvos is, és mindketten megerősítették, hogy ínszalagszakadás. Ennek kezelési módja a cápaporc, amit egyébként hónapok óta szed a kutya, a fájdalomcsillapító, bár fájdalomra tegnap óta egyszer sem panaszkodott, a gyulladáscsökkentő, és végül a műtét, ha 1-2-3 hét alatt nem gyógyul meg szépen magától. Annyira jó lenne megúszni az öregkorát műtét nélkül, tényleg. Azt azért pozitívumként könyvelem el, hogy a rendelőben éppen ébredezett a műtéti altatásból egy vizsla, aki legalább olyan vén, mint Liza. Mondta is az asszisztens, hogy szépen ébredezik, nincs vele gond. Végső esetben ilyen ébredezést szeretnék a sajátomnak is. Addig is megkapta heti feladatnak, hogy gyógyuljon meg. Hogy növeszt magának új ínszalagot, összekötözi a régit, vagy egyéb megoldást talál ki, az nem érdekel, de gyógyuljon meg. Én meg igyekszem segíteni.