LizaGazdija

Még nem tisztázott, ezt hogy fogom kibírni. Az biztos, hogy nem segít sokat, amikor a kedves tanítvány fél órával előbb érkezik meg az órára, érted, FÉL órával, és még neki áll feljebb. Annyira elegem van belőlük, mindegyikből, amelyik képtelen időben érkezni, és engem valami cselédnek tekint, aki egész nap vigyázzállásban várja az ő érkezését, hogy be fogom vezetni az új rendszert: pontban annyi óra annyi perckor lehet bebocsátást nyerni a házba, amikorra hívtam. Előbb sikerült érkezni? Akkor álldogál az utcán. Nem érdekel, hogy tél van. Majd legfeljebb bemegy a közeli bizsuboltba, ha fázik. Elegem van. Utálom az egészet. Basszus, minek néztek ti engem?

hogy mostanában az emberek lemondják a velem megbeszélt találkozóikat. Négy esetnél tartunk két nap alatt. Két dolgot tudok elképzelni. 1. Ez csak véletlen. 2. Amikor nem vagyok jó passzban, akkor nem is annyira szeretnének velem lenni. Utóbbin többet lehet gondolkodni, úgyhogy gondolkodtam is. És arra jutottam, hogy ez tök fura, mert én meg egyáltalán nem találkozom kevésbé szívesen a barátaimmal/ismerőseimmel, ha rossz passzban vannak, mert arra gondolok, hogy biztos jó nekik, ha valaki van velük, amikor így ki vannak bukva. Szóval vagy az első eset, vagy ez is csak azt bizonyítja, hogy nem vagyunk egyformák.