Kis kedves... meg büszke is... és vicces
Etetem, közben kihajol az etetőszékéből, és mosolyogva simogatja a lábamat. Felhúzza magát az ágy mellett (napjában ezerszer kb.), és most először mindkét kezével elengedi az ágyat, így állodgál néhány másodpercig. Csillog a szeme, fülig ér a szája, és amikor megdicsérem, nevet :) Amióta betegek vagyunk (már megint), nem alszik jól, hajnali 5-6 körül ébred. Ilyenkor átmegyek hozzá, leterítem a matracot, magam mellé veszem, és megpróbálunk még aludni egy kicsit. Ma fél 9-ig vagy hatszor ébredtem fel, egyszer arra, hogy mászik át a nyakamon, aztán mindig arra, hogy húha, hol a gyerek. Minden alkalommal a szobája különböző pontjain feküdt a hasán... és aludt :D Nagyon igyekezett a mi szobánkba megnézni az apját, de valahogy sosem jutott el az ajtóig, pedig amúgy nem nagy a szobája. Végül fél 9-kor sikerült, átért Tomihoz. Iszonyú aranyos ez a kislány.