A mások véleménye
Most már nem az első olyan beszámolót olvasom, hogy valaki Gregory Maguire Wicked című könyve után kezdett bele a könyv alapjául szolgáló Óz, a nagy varázslóba, és ez utóbbi regény nem tetszett neki, míg előbbi nagyon is. Ez azért furcsa, mert én meg az Ózt olvastam egyszer gyerekkoromban, aztán azóta még kétszer, és a harmadik olvasás után (szinte) azonnal kezdtem a Wickedet, és az lett az egyetlen olyan forrása a szakdogámnak, amit egyszerűen nem bírtam végigolvasni, annyira rossz. (Igazából az első része jó volt, meg egy ideig a második is még elment volna, de amibe átcsapott a történet, na az megakadályozott a regény végének megismerésében.) Írtam is talán panaszáradatot, hogy ez szentségtörés, és szegény L. Frank Baum, jobb is, hogy ezt nem érhette meg. Azt hiszem, erre mondják, hogy ízlések és pofonok, illetve Tomi úgy mondja, hogy kinek a pap, kinek a paplan.