LizaGazdija

16 lakás van a házban, háromról tudom, ki lakik benne, plusz a negyedik egy orvosi rendelő. Ezen kívül még 3-4 emberrel össze szoktam futni a lépcsőházban, de róluk semmit sem tudok. Ez szerintem ilyen nagyvárosi hülyeség (más néven elidegenedés), és Tomira nem is jellemző, ő majdnem mindenkit ismer a házban. De nem is ez a lényeg, hanem az a bácsi, aki jóban van az ötödiken lakó, nagyon szimpatikus másik bácsival, és időnként össze szoktunk futni. Egyszer például az ötödiken lakó bácsi kinyitotta nekünk a liftajtót, amikor a földszintre értünk, hogy ki tudjam tolni a babakocsit, majd kicsit elálmodozva azt mondta a két gyerekre nézve: "De szépek vagytok! Egyik szebb, mint a másik." (És tényleg.) Közben a másodikon lakó bácsi, akivel együtt mentek le a lépcsőn, folyamatosan beszélt hozzá, ezen a ponton már a postaládáknál járt, és rá akart volna nézni a barátjára, aki, ugye, nem volt ott, mert leragadt nálunk. Meglepődött, megkereste a tekintetével, majd rákiáltott: "Na,...

A felújítást végre befejezte, szépen berendezte a lakását. Meg a gangot. Tett ki kerti asztalt meg székeket, és most a legkülönbözőbb időpontokban ül kint, mindig más baráttal (vagy tudom is én, nem ismerjük egymást, de felteszem, a barátai járnak hozzá). És egyenesen rálát az ajtómra. Ez engem nyomaszt. Kényelmetlen. Ma kint ült akkor is, amikor elmentem edzésre, és akkor is, amikor hazajöttem, és ez rossz nekem, mert nem akarom, hogy tudja, mikor jövök-megyek. Olyan érzés, mintha megfigyelne, miközben nyilván nem, csak cigizik meg beszélget, de akkor is. Azt kell, hogy mondjam, jobb volt, amíg az előző szomszéd lakott itt. Ő nem vette birtokba a gangot. Vajon van némi igazságom, vagy teljesen kifordultam magamból, és gondolkozzak el magamon, miért ne üldögélhetne valaki a gangon anélkül, hogy ez másokat zavarna?

Immáron nyolc hónapja kezdődött a lakásfelújítás. Az utcáról már gyönyörű a lakás, igaz, sokat nem látni belőle, mivel a másodikon van. De spotlámpák vannak a plafonon, csodaszépek az ablakok, szépséges a tapéta avagy a festés. Múlt héten ráadásul megérkezett egy vagon növény, el is morzsoltam egy könnycseppet, hogy végre végére értek a munkálatoknak, hiszen már a növényeiket is ideköltöztették. De nem. Azóta is szinte minden nap van némi fúrás-faragás meg kalapálás, például ma kb. négy órán át. Tegnap este ráadásul (3/4 12 körül, btw) nyitva volt az ajtó-ablak, ott voltak a munkások (ezt azóta sem értem, valaki magyarázza el), és azt láttam, hogy a gangra néző helyiségek még mindig úgy néznek ki, mint ahol robbantottak. Szeretném tudni, a srác, akié a lakás, együtt van-e még a lánnyal, akivel elkezdték a felújítást, vagy a lány azóta már idegösszeomlást kapott, és elmenekült messzire. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem lehet ép ésszel kibírni. Az se könnyű helyzet, hogy fölöttük lako...