LizaGazdija

Ma úgy igazán belelendültem a fordításba. Előbb az egyik könyvből 27 oldal (10-15 a terv, de keddtől vasárnapig kevés időm lesz, úgyhogy most kell előredolgozni), aztán a másikból egy fejezet (pont ennyi a terv). Tök jó mind a kettő, de azért van egy trükk: az előbbit kell előbb csinálni, az utóbbit meg utóbb, mert bizony utóbbi sokkal-sokkal jobb minden szempontból, és ezt úgy mondom, hogy az elsőt is nagyon szeretem, és azt is élvezem. Tiszta vidámság, amikor jót lehet fordítani. (Szerencsém van, általában jót lehet, csak néha akad egy-egy kevésbé vidám munka.)

A Molyon egy ideje megjelentek az ifjú molyok, a 10-20 éves korosztály. Ez tök jó, mert biztató, hogy köztük is vannak még bőven, akik szeretnek olvasni. Az viszont nem olyan jó, hogy elárasztják a Molyt Harry Potter-es meg egyéb népszerű könyves mémekkel, mert nem győzöm szűrni őket. Én is szeretem a Harry Pottert, és szeretem a Harry Potter alapú poénokat, de nem napi 600-at. Az viszont kifejezetten zavar is, amikor jönnek az ilyen kérések a molysegítő zónába, hogy segítség, két oldalt kell írnom erről és erről holnapra (mert hát két héttel ezelőtt kaptam házinak, de ma kezdek hozzá - na, jó, kicsit magamra ismerek, velem is megesett olykor), nincs-e itt valaki, aki olvasta, és leírná nekem, miről szól. (Ennél már csak az volt durvább, amikor egy anyuka írt az egyik bécsi magyaros csoportba, hogy a gyerekének németül kell fogalmazást írnia, de nem tud annyira jól németül, nem írná-e meg valaki. És a legeslegdurvább az volt, hogy akadt jelentkező, aki konkrétan megírta a fogalmazást,