LizaGazdija

A nap egyik legszebb pillanata az volt, amikor a következő üzenetet kaptam Esztitől: "Most ült mellénk a családod a metrón, megsimizték a lányok Lajkát!" Milyen kicsi a világ, és micsoda véletlenek vannak! Ráadásul az én kutyáktól félő, kutyákat kilométeres ívben kikerülő gyerekeim megsimogatták Lajkát, és Eszti szerint ügyesen nyúltak hozzá. Másnap épp Rékához, a legrégibb barátnőmhöz készültünk, aki most először látogatott haza a családjával Franciaországból a kisfia születése óta, és van egy golden retrieverje - eléggé izgultam, mi lesz ebből, meg tudnak-e maradni a lakásban a lányok, ha Zena akár csak rájuk néz. Ehhez képest végig, amíg ott voltunk, vele játszottak, simogatták, babusgatták, a nyakába borulva búcsúztak el tőle, és Flóra hazafelé negyed órán keresztül zokogott, hogy vigyük haza Zenát, vagy legalább vegyünk egy ugyanilyen kutyát. Csak azt sajnálom, hogy én a karácsonyi teendőim miatt nem a családdal metróztam haza, nagyon jó lett volna véletlenül összefutni ...

 Flóra ma részt vett élete első vizsgáján, ami egy karatés övvizsga volt. Sikerrel zárta, így már nem sima fehér az öve, hanem van a közepén egy citromsárga csík. Nagyon büszkék vagyunk rá. (És Violára is,  aki egy hang nélkül végigülte a másfél órás karatevizsgát.)

 Egészen döbbenetes, hogy bár az idei a 15. volt, én még sosem hallottam erről a rendezvényről. Mindegy is, jobb későn, mint soha, Flóra három éve (amikor a 14. fesztivált rendezték) még kicsi lett volna hozzá, most pont elég nagy már hozzá. Violának meg egyelőre minden megfelel, csak együtt legyünk. Úgyhogy akkor ez volt az idei egyik nyaralásunk. Pénteken utaztunk, nem volt kihívásoktól mentes az út - másfél órát késett a vonat, és kb. 30 kg-val a vállamon-mellkasomon-hátamon plusz Flórával vonatoztam, hát, nagyon vártam már, hogy odaérjünk. Győr külvárosában választottunk egy hotelt, mert van medencéje, és Gyárváros csak egy megálló vonattal, ráadásul 10-20 percenként van járat. Mint utóbb kiderült, ez elméletben jól hangzik, a gyakorlat kicsit mást mutat - a gyárvárosi állomás otthoni viszonylatban is gyalázatos, nincs kiírva semmi, nincs egy kijelző, és az utolsó pillanatokban mondják be, hová érkezik a vonat, így volt is olyan eset, hogy nem értük el, hiába voltunk ott az áll...

Nem szeretek vasalni, és csak az új lakásban szo,tam rá heti rendszerességgel, előtte igyekeztem ügyesen teregetni, és öltözéskor vasaltam, ha valamit kellett. Múlt héten nem került sor erre a remek tevékenységre, így most két nagymosásból halmozódtak a várakozó ruhák. Kicsit panszkodtam Tominak, aztán egy altatás után arra jöttem ki a gyerekszobából, hogy maga mellé bette a kupacot, és vasal. - Jaj, de jó, köszönöm! És milyen szuper, hogy még azt is tudod, hogy a rávasalt figurás felsőket kifordítva kell vasalni! - Hát, nehéz életem volt. :D - Nálatok a fiúknak is kellett vasalni? - Nálunk a lányok nem vasalnak, ezért a fiúk kénytelenek, ha nem akarnak gyűrött ingben járni*. Pedig anyu régen szeretett vasalni. Ált. iskolás koromból emlékszem, sokszor volt, hogy hazaértem a suliból, és anyu ott vasalt egy óriási kupac közepén. A harmadik gyerek táján szokott le róla. Mondjuk, akkora családban, mint az övéké*ő, én is gyorsan elengedném ezt a témát, vagy legalábbis kiszervezném. *Ez pers...

 Még az első lezárás idején botlottam bele a Facebookon a Viva La Dirt League néven futó, új-zélandi csapat videóiba, és nagyon megszerettem őket, mindig jókedvre tudnak deríteni. Több sorozatot csinálnak, nálam mindent visz a Bored, ami egy Playtech nevezetű, a valóságban is létező számtech bolt fiktív csapatának elképzelt hétköznapjait mutatja be, valamint az Epic NPC Man, ami a LoL és WoW típusú szerepjátékok logikai bukfencein élcelődik. Szokjatok rájuk ti is! Epic NPC Man Bored

- A sógorom 43. szülinapja - A szüleim 31. házassági évfordulója - Az első éjszakánk az új lakásban :)

összemérjük a hasunkat. Egyikünké nő, másikunké nem :)

Mesél arról, mi volt a bölcsiben. Úgy kezdődött, hogy: "Isia sír. Enni, inni nem. Sír. Néni mond." Kérdeztem, mit mondott a néni a kislánynak, azt-e, hogy ne sírjon. Bizonytalan "ja" volt a válasz. Akkor megkérdeztem: "Azt mondta neki a néni, hogy nicht weinen?" Úgy örült, hogy ki tudtam találni :) Gondolom, biztonságérzetet ad neki, hogy értem azt a nyelvet, amit a bölcsiben hall. Ma azzal fogadott az óvónő, hogy a gyerek nem ebédelt, ami elég meglepő, mert két-három adag ebédet is meg szokott enni. Meg is nézték, nem lázas-e a kis hölgy :D Ezek után beszélgetés cipőváltás közben: - Nem ebédeltél? - Nem. - Nem voltál éhes? - Nem. - Képzeld, otthon főzött a Papa. Otthon fogsz enni? - Nem. [rövid habozás] Ja. Ja, ja, ja, ein bisschen. És tényleg evett egy kicsit. Tök jó és megnyugtató, hogy sok német kifejezést helyesen alkalmaz, mert ez azt jelenti, érti őket. Tudja, hogy a danke köszönöm, a bitte kérem, a komm gyere, a schau nézd, és most az egy kicsit is...

Tomi találkozott délután egy haverjával, integettünk neki Flórával, mikor indult. Flóra többször megjegyezte, még lefekvéskor is: "apa elment". A bölcsiből hazafelé hegedűszót hallottunk, hosszú percekig álltunk az épület előtt, hallgattuk. A gyerek egyből megállapította, hogy "zene", aztán megbeszéltük, hogy "valaki zenél". Ez a "valaki" tetszik neki. Délután mentünk vásárolni, sírást hallottunk az utcán, de nem láttuk, ki sír. Flóra: "Valaki sír. Valaki." Ehhez szét is tárja a karját, jelezvén, nem tudjuk, ki az. Játszótérre mentünk, Tomi nem jött, integettünk neki. Flóra a sokadik csúszás után nekiállt figurázgatni, és mindenféle veszélyes mutatványokba vágott volna bele a csúszda tetején, én meg rámutattam a rúdra, amit amúgy fogni szokott, amíg leül, és mondtam: "Inkább abba a rúdba kapaszkodj." Azonnal körbenézett a parkban, és már kiabált is: "Tomi! Tomiii!" Merthogy "abba" helyett ő azt értette, ...

zsemnem / semnem - zsemle kénnemm - kérem kájá (rövid á) - kenyér vaja - vajas cékka - cékla kár :) Bóbi, Bóbi - Bóbita, Bóbita (így kéri a dalt délutáni és esti altatásnál) alszunk komm / jeje - gyere :) puá - puha poá - pohár kala - kanál golyó gombóc Duna Pesten dolgoik - dolgozik vásául - vásárol potoj / putuj - motor atutó - autó bicilli - bicikli kukás lámm - lábam kemmem - kezem szeme - szemem poci :) vísz - víz tóta - torta csuki - csoki szupi Ola ügyes :) te is ül, áll, fekszik álmos, alszik épít főz, süt homok, hinta. cússza ( - csúszda) jó fúj (igeként és arra is, hogy undi) künyv - könyv azta szapa - szappan (ehhez kapcsolódóan mindig elmeséli az első szappannal kapcsolatos élményét, ha kád mellett vagy zuhanyfülkében lát szappant: "Szapa. Cípi szeme. Ola sír." Merthogy egyszer megkaparintotta a szappant fürdés közben, megmosakodott vele, az arcát is jól beszappanozta, és persze belement a szemébe, volt is nagy zokogás.) És mindent ismétel, de tényleg mindent. Neh...

Tartalmas reggelen, sőt inkább hajnalon vagyunk túl. A gyerek szeme 5:15-kor kipattant (a bébiőrön jól hallani a motoszkálást, azért tudom), 5:16-kor már kellemes gyermekhang duruzsolta a fülembe, hogy "anya, inni". Adtam neki vizet, akkor kicsit játszott (állati hangosan, építőkockával, nyilván). Én közben becsukott szemmel próbáltam visszaaludni abban a reményben, hogy ha ő nem is tud aludni, minket legalább hagyni fog (van rá példa, nem is ritkán). De nem, rövidesen jött, hogy "anya, enni".  Akkor kentem neki vajas kenyeret (azt kért), azt eleszegette egy darabig, én közben aludtam. "Anya, tej". Jó, akkor kapott tejet, utána le kellett venni azt a játéktartó dobozt, amiben a konyhája van ezer edénnyel és zöldséggel-gyümölccsel. Egy ideig elfőzőcskézett, aztán nekiindult felfedezni a szobát, és rábukkant az apja egyik, soha ki nem bontott nyakkendőjére (nagy pakolásban vagyunk, ez-az elöl van). Bontsam ki. Mondtam, nem, mert az apáé. Zokogás. Na, itt elp...

Flórát elaltatjuk (fél-egy óra, nem tudni, mitől függ, éppen mennyi), aztán szörnyeket keresgélünk*, majd sorozatozunk**. Tökéletes. Még az elalvás elé be kellene szuszakolni fél óra olvasást, és akkor lenne mennyei. *Google Mapsre optimalizált "ismerd meg városod" jellegű játék: meg van adva a játékterület (melyik utca hány számtól hány számig), három többé-kevésbé rejtjelezett utalás, végül egy ellenőrző kérdés, amire a választ be kell írni a mezőbe, és ha jó a válasz, akkor az így megtalált szoborról/épületről/freskóról/egyébről érdekességeket tudhatsz meg. Ha valaki esetleg szeretné kipróbálni, és jól tud angolul vagy németül, erre tessék . Elég sokat kell görgetni lefelé, de aztán ott van az összes feladvány. Áprilisban kerültek fel, szinte minden nap egy, és hamarosan leszedik őket, úgyhogy érdemes sietni. **Egyrészt Fekete Vipera, amit a negyedik évadtól kezdtünk a karantén elején, és most értünk az első évadhoz, de az első évad a legbénább, ezért most kicsit belass...

Tegnapi eset. Flóra ül a földön a letörölhető rajztáblájával, és rajzolgat. Egyszer csak húz egy rövidke vonalat, nagy boldogan rámutat, és azt mondja: "Vauvau." Hát, ez tök jó! Kutyát rajzol a kétévesünk :)

Kedden ünnepelték meg Flórát a bölcsiben. Ilyenkor a szülők visznek be szigorúan bolti tortát számlával (ha esetleg valami baja lenne valakinek), és a tízóraival egybekötve van az ünneplés. Az ünnepelt kap egy aranyszínű kartonpapírból kivágott koronát, gondolom, énekelnek neki, mindenki kap egy kis szelet tortát, és aztán meg is ajándékozzák, Flóra egy nagyon helyes ujjbábot kapott. (Lehet, hogy mindenki azt kap, erről nincs infóm.) Nagyon fel volt dobva ezek után a gyerek, délután hosszasan mesélte, hogyan ünnepelték - még mindig főleg flórául beszél, de azért sokszor lehet tudni, miről mesél éppen. Most például egészen egyértelművé tette a témát a Jause, azaz tízórai szó elhangzása, mert akkor volt a tortázás. Azt is megjegyezte egyébként, hogy Ball, így már három német szava van (az első az aber volt). Olyan jó volt látni, hogy ennyire jólesett neki, hogy felköszöntötték :)

"Az vitathatatlan, hogy a gyerekek nagyon tudnak táncolni az ember idegein, nyilván azért vannak így kitalálva, hogy aránytalanul nagy a fejük a testükhöz képest, és nagy, ártatlan szemük van, meg cérnavékony hangocskájuk, hogy a legádázabb komiszkodások közepette se csapja agyon őket az ember." Varró Dani

Már régóta érdekelt, milyen ez a Westbahn, ami az ÖBB versenytársa, és Linzbe menet ki is próbáltam. Örültem neki, hogy összejött - a Westbahn vonatai is jók, ráadásul emeletesek, ami külön érdekes. Egyetlen bajom az volt, hogy nem volt egyetlen szemetes sem, csak a kalauz járt végig egyszer egy szemeteszsákkal, ami nekem fura. De túl lehet élni, és ha nem gyerekkel utaztam volna, feltehetőleg fel sem tűnt volna, csak azért vettem észre, mert így őrizgetni kellett a banánhéjat. Amíg egyedül utaztam, ritkán termelődött szemetem egy kétórás út alatt. Szintén régóta érdekelt, merre jár "a buszunk," amikor terelés van. Ez a jelenség elég gyakran előfordul, de mivel nekem általában pont olyan megállónál kellene leszállnom, ami ilyenkor kimarad, kerülőutat szoktam választani. Ma viszont megint pont akkor volt dolgom pont annál a megállónál, amikor nem arra ment a busz, hanem az autópályán került. Gondoltam, most már aztán megnézem, milyen az, amikor ott hasít a bécsi busz. Izgi. ...

Július 24-én aludt először légzésfigyelő nélkül, és azóta is úgy alszik. Most már nagylány, elmúlt másfél éves - ezt a gépet egyéves korig javasolják, és amúgy sem tudnánk elvinni nyaralni, úgyhogy mindenképp le kellett állni róla, csak nehezen vettük rá magunkat, mert még elég élénken emlékszünk az elején a sok légzésvisszaesésre. Már magabiztosan feláll kapaszkodás nélkül, és elég sokáig tud álldogálni. Egyre többször próbál meg lépegetni is, és öt-hat lépés már megy fenékre ülés nélkül. Iszonyú büszke magára, mondjuk megértem, én is büszke vagyok rá. Alacsonyabb ágyra/kanapéra már simán felmászik, a mi ágyunkra még nem tud, de szorgosan gyakorol. Egyre többször szeretne egyedül, segítség nélkül enni, használja a villát és a kanalat is. Több-kevesebb sikerrel, persze. A névnapjára kapott egy babakocsit, mármint egy játékot, nagyon szép, fából van, picike, azt három-négy próbálkozásból megtanulta úgy tolni, hogy ne essen orra. Egész nap fel-alá cirkál vele a lakásban, elképesztően c...

Az 1-es villamoson utaztunk Kelenföld felé anyuval és Flórával, akkor hallottam a beszélgetést nagypapa és unokája között. Kislány: Tudod, mikor utaztam utoljára vonaton? Akkor, amikor a Flórához mentem. Nagypapa: Hol is lakik a Flóra? Érden? Kislány: Nem, hanem ööö... ööö... ott, ahol... az aaaa... nem jut most eszembe a neve. Valami boltban. Nagypapa: Boltban biztosan nem lakik. Kislány: Igen, de ahhoz van köze. Izé... ööö... Mindegy, hagyjuk ezeket a neveket! Nagyon mosolyogtam. Megfejtés: Martonvásár. Nem mertem beledumálni a beszélgetésükbe, így nem derült ki, igazam van-e, de teljesen biztos vagyok benne, hogy igen, mert a vásárnak köze van a bolthoz, és az érdi vonalon van a település. Mindenesetre nagyon-nagyon aranyos jelenet volt.

Ma megvolt az első balatoni strandolás és hekkezés. A víz már jó, Flóra élvezte a pancsolást (csak a lába meg a keze ért a tóba, de hát valahol el kell kezdeni), szuper volt ott lenni. A hekk minden nyáron legalább egyszer MUSZÁJ, és jól is esett, csak az csökkentette kissé az élvezeti értékét, hogy ráborult a sótartó készítéskor. No de nem lehet minden tökéletes.

Végre jó idő volt, még a nap is kisütött, úgyhogy kivittem a játszótérre Flórát. Volt nagy csúszdázás (imádta), hintázás (ettől fél, ami kicsit ijesztő, mert két hete még szerette), és életében először homokozott is. Még a nyuszi hozta a homokozókészletet, de azóta vagy fos idő volt, vagy betegek voltunk, vagy mindkettő. Elsőre csak a lapátot adtam oda neki, van róla videóm, megmutatom, ha sikrül. Tetszett neki a dolog, csak le kellett törölnöm a kezét, ha homok ment rá :D Rögtön megkóstolta a homokot, azzal kezdte, de mivel nem volt finom, tovább nem kísérletezett. Nagyon élvezte a játszóterezést úgy összességében, sokat figyelte a nagyobb gyerekek játékát is, az is lekötötte. Megpróbálunk minden nap menni, ha végre már jó idő lesz. Ja, én most sem gyógyultam még meg, fáj a torkom, köhögök, de már elegem van az otthon dekkolásból.