LizaGazdija

Csütörtökön felhívtak az oviból, hogy menjek a gyerekért, mert rosszul érzi magát, de annyira, hogy ebéd után át is ment aludni a bölcsisekhez. Legalább egy éve nem alszik délután, úgyhogy ez tényleg mutatta a helyzet komolyságát. Odaértem, addigra felébredt. Már nagyon várt, mégis sírva fakadt, amikor meglátott. Olyan sápadt és elesett volt, hogy felállítottam a testvérfellépőre, hiába csak 170 méterre lakunk az ovitól, és hiába nem állt már a fellépőn vagy másfél hónapja. Gurítottam hazafelé a hölgyeket, félúton Flóra megszólalt: - Azt mondta az óvónéni, hogy szurit fogsz adni nekem. Ezen rendesen megdöbbentem. - Ilyet biztos nem mondott, szerintem félreértetted. - De, azt mondta. - Hogyan mondta németül? - Deine Mama gibt dir... Suri [kiejtve szuri]... Surip. Egy pillanat múlva leesett: - Szirup! Azt mondta, hogy gyógyszert adok, szirupot, és ez így is lesz. Ez valahol vicces, azóta is mosolygok, ha eszembe jut, de azért sajnálom a gyereket. Szegénykém fél a szuritól, mint minden gy

 Egy számomra ismeretlen, angol nyelvű író posztját sodorta elém a Facebook. Azt mondja, nem kell lenézni azt, aki felnőtt létére ifjúsgi irodalmat olvas, örüljünk neki, hogy könyvet vesz a kezébe. Na, ennél lenézőbben nyilatkozni az ifjúsági irodalmat olvasó felnőttekről kihívás lett volna :D Aláírás: egy ifjúsági irodalmat olvasó felnőtt, aki olvas mást is, de ez a kedvence