Ma sem telt mással az eddig együtt töltött mintegy másfél óránk, mint veszekedéssel. Úgy szeretem, érdemes megérni a délutánt. Írtam a doktori program vezetőjének, mivel a személyes találkozó nem tudott létrejönni (mivel nem veszik fel a telefont az irodában, a fogadóórára viszont csak telefonos bejelentkezés után lehet lemenni). Ő vissza is írt azonnal: mivel 50 ember van a programban jelenleg, idén nem vesz fel senkit. Érdemes volt gürizni meg idegeskedni, hogy meglegyen a jó rendű diploma, érdemes volt eljönni az iskolából részben azért, hogy a kutatási tervet összerakjam, rohadtul érdemes volt, tényleg. De az, hogy a neten valahol fellelhető legyen az infó, hogy nem indul idén a program, az már tényleg túl nagy kérés lenne, belátom, hiszen ez az ELTE. Most még kértem segítséget attól, aki a témavezetőm lenne (és aki mellesleg nem tud róla, hogy nem indul a program, majd most tudja meg tőlem, hiszen a dolgozókat is minek erről értesíteni), majd kiderül, mit tud tenni anyázáson kívül