Végre hétvége
A péntek pont olyan gázul indult, mint a többi hétköznap a suliban: már reggel annyira felhúztak, hogy délutánig kitartott a hatás. Hazarohantam a suliból, Tomi ebéddel várt, belapátoltam az ebédet, aztán rohantam tovább tanítani, aztán haza, aztán színházba, és rohanás közben az utcán még csak olvasni sem tudtam, mert szakadt az eső. Az FMK-ban megnéztük az Én és a kisöcsém c. operettet (!), ami tök jó volt, bár volt benne három színész, akik nagyon idegesítettek. Utóbb megenyhültem irántuk, miután Tomi felhívta rá a figyelmemet, hogy iwiw-en megtalálhatók: egyikük 16 éves, másikuk 17, a harmadik 20. Ez azt jelenti, hogy kezdők, ami meg azt jelenti, hogy még lehetnek jó színészek. A darab aranyos, humoros, az meg plusz poén volt, hogy a hangszóró mellett ültünk, így többször is frászt kaptunk két óra alatt :) Az jutott eszembe, hogy ezt szívesen megnézném máshol is, más szereposztásban. Egyébként 1934-ben íródott a darab, nem mai csirke, viszont tényleg nagyon aranyos. Ajánlom mindenk