LizaGazdija

Nem lesz rövid. - Hirschstetten Baumgärten: Nagyon szép, igényes park / kertgyűjtemény Bécs túlsó végében, ahová nyár elején lehet a legjobb elmenni, de most is érdemes volt. Tematikus kertek (India, Kína, Mexikó, Provance, stb.), pálmaház, állatok. Sajnos a vadmacskák éppen bújócskáztak, viszont egy csomó helyes teknőst láttam :) Meg is emlékeztem róla, hogy aki testudo hermani vagy testudo graeca, azt nem lehet elpasszolni az eBayen, mert védett állat. (Mély nyomokat hagyott bennem a második máltai munkám is :D ) Van egy skanzenszerűség is, ahol tanyasi állatokat lehet megnézni, és felépítettek egy falusi házat is (ha jól értettem, eredeti, és először lebontották, aztán idehozták, majd itt összerakták). Egy nyűgöm volt csak - én még ennyi pókhálót nem láttam, mint amennyi ott volt. Na most azt tudni kell rólam, hogy irtózom a póktól meg a pókhálótól, kb. hisztériás rohamot tudok kapni a látványuktól is. Ma meg folyamatosan kaptam az arcomba a pókhálót, de olyan ösvényeken, ahol e

Alaphelyzet, hogy egyedül lenni annyira nem jó. Bonyolítja a dolgot, hogy egyedül lenni annyira nem is rossz, főleg a legutóbbi élmény után, ami azért elég sokkolóra sikerült. Kérdés: akarjak párt vagy ne akarjak? Jobb lenne, ha lenne valaki, vagy rosszabb? Kell ez nekem? Most kell nekem? Majd csak később? Vagy sosem? Nagyjából félóránként változik, éppen melyik kérdésre igen a válaszom, bár amikor a youtube-on a zene előtti kötelezően végignézendő (! [nyád]) reklámban egy ovulációs tesztet ajánlgatnak azzal a szöveggel, hogy essek teherbe olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, mindenképp megborul bennem valami egy kicsit. És akkor mit csinálok? Hát regisztrálok egy társkereső oldalra, amit egy máltai ismerősöm ajánlott, miután ő egy tök jófej pasit ismert ott meg. Igaz, a kapcsolatig nem jutottak el, de a pasival én is találkoztam, mert egy traccspartira elhozta őt a lány, és tiszta lelkes lettem, hogy akár ilyeneket is lehet találni, ha az ember kitartó. Na, hát szóval lett n

A lakótársam azért szerette volna, hogy ideköltözzek, mert magyarul tanul, és kellene gyakorolnia a nyelvet, mert februárban megy állampolgársági vizsgára. Vajdasági magyar, de nem tanult meg magyarul, otthon szerbül beszéltek. Itt lakom most már egy hete, de még sosem beszéltünk magyarul, pedig többször kérdeztem, nem akar-e. Mindig mondta, hogy most nem, és inkább ne is beszéljünk, csak majd néha kérdez ezt-azt a nyelvtannal kapcsolatban. Aztán most este bejött az ajtón, és mindjárt magyarul szólt hozzám (először nem is értettem, mit mond, annyira nem számítottam erre a fordulatra), majd kb. fél órát beszélgettünk így. És nagyon ügyes. Elég bő a szókincse, szép a kiejtése, és olyan folyékonyan beszél, hogy hűha. Jó, hát nyelvtani hibái vannak, a tárgyesetet hol használja, hol nem, de értést zavaró hibája nincs. Azt mondja, az értéssel van baja leginkább, nem mindig érti meg, mit mondanak neki vagy kérdeznek tőle. Az is kiderült most, hogy a dédnagypapája született a régi Magyarorsz