LizaGazdija

Ma vettem át a kihagyhatatlan könyveket. Az egyiket már el is olvastam. Nem volt nehéz, gyerekkönyv, verses mese. Konkrétan Dr. Seuss: The Cat in the Hat. Nagyon aranyos! Persze elolvastam a bácsi élettörténetét is. Kiderült belőle, hogy nem volt egyetlen gyereke sem, de hatvannál is több gyerekkönyvet írt a következő felkiáltással: "You have children, I'll entertain them", a felesége sokáig küzdött a rákkal, majd öngyilkos lett, végül a bácsi is rákban halt meg, még 1991-ben. Megint rádöbbentem, hogy az ő meséje a Grincs (nyilván az is kell), és a belőle készült Jim Carrey-filmet már nem láthatta. Ez pedig a szobra:

Tata minden évben elvitt, és mindig csak ketten mentünk, mindig vonattal, aztán sétáltunk az állomásról a falu központjában. Nem tudom, a "mindig" hány évet takar valójában, lehet, hogy csak mondjuk hármat-négyet, de nem is ez a fontos. Minden évben felültem a mini hullámvasútra, amit nem tudtam már annyira értékelni a Vidámpark naaagy verziója után :) Egyszer Tata is felült velem a kalózhajóra, mert egyedül nem mehettem, kicsi voltam még. Szegény félt rajta! És ez nekem csak hosszú évek múlva esett le, mikor felidéződött valamiért az arca kalózhajózás közben. Na és a körhinta... De nem ám a gagyi lovacskás-malackás, hanem az igazi, a nagy! Azon is mindig együtt mentünk, mindketten nagyon szerettük, azóta is hiányzik. És minden évben kellett (!) választani szuvenírt. Kellett. Amikor egyszer nem akartam, hanem azt mondtam, hogy inkább kérek egy perecet, akkor kikaptam: megvette a perecet, majd azt mondta, addig nem megyünk haza, amíg nem választok egy szuvenírt. Hát, ekkor egy

Geroge Orwell Állatfarmját a következő szavakkal: "It is impossible to sell animal stories in the USA." Te jó ég. Vagy, hogy névrokonomat, Lucyt idézzem: "Good grief!" Most komolyan, vajon az olvasókat nézte ennyire idiótának, vagy neki nem ment az értő olvasás? Uhh-ohhh... Kiplinget így küldték el a novelláival: "I'm sorry Mr. Kipling, but you just don't know how to use the English language." Tehát a lényeg, hogy Kipling nem tud angolul. Jesszusom, jesszusom... Ez megint megerősít abban a hitben, hogy nem kell nekem befejezni azt a könyvet. Ha ilyen embereket ilyen szavakkal bírtak elküldeni, nekem mit mondanának? Vagy abban a világban, ahol Franciadrazsé meg Barbibaba vagy miatök könyvek megjelenhetnek, nekem sem kell félnem? :D (A cikk amúgy itt van: http://www.examiner.com/book-in-national/30-famous-authors-whose-works-were-rejected-repeatedly-and-sometimes-rudely-by-publishers )