LizaGazdija

Voltunk boltban, Flóra a hátamon utazott. Kérdeztem, kér-e banánt, erre mondta, hogy "eee!", ami azt jelenti, igen, úgyhogy vettünk egy fürtöt. Itthon letettem a földre a gyereket, mellé meg a szatyrot, mert szereti megnézegetni, miket hoztunk. Bejöttem a szobába, hogy eltegyem a helyére a bankkártyámat, és egy nagyon panaszos sikoltásra szaladtam vissza az előszobába. Kérdeztem, mi történt, aztán láttam, hogy a gyerek fogja a fürt banánt. Kért. Elmosolyodtam, amiből valamiért arra következtetett, hogy nem fogok adni, vagy talán csak nem voltam elég gyors, és ekkor - most jön a lényeg! - átölelte a fürt banánt, hasra feküdt a földön, és úgy zokogott :D Nem tehetek róla, nagyon röhögtem. Meg kell zabálni ezt a lányt, annyira édes. Meg is mondtam neki, hogy ha nem lenne, haladéktalanul ki kéne találni. (Ezt naponta hallja szerintem.) Azért megkérdeztem tőle, volt-e már olyan, hogy nem kapott banánt, amikor külön neki hoztuk, és még kért is, erre abbahagyta a sírást. És kapott