Elfáradt a lelkem
Angliából rekord mértékben begyulladt kar- és arcbőrrel, valamint begyulladt bölcsességfoggal jöttem haza. Ez nem Anglia hibája, mert Angliában nagyon jó volt, de attól még érdekes. Emellett iszonyú fáradt is vagyok. Tegnap este beültem a kádba, hátradőltem, és onnantól kezdve majdnem három órán át nem bírtam kiszállni. Elaludtam, aztán felriadtam arra, hogy fázom, de nem tudtam felülni, egyszerűen nem volt elég erőm hozzá. Visszaaludtam, már vacogott a fogam, mikor legközelebb felébredtem. Akkor hosszú percek tervezése után felültem, megindítottam a meleg vizet, és ülve elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy beleért az arcom a vízbe, úgyhogy inkább visszadőltem, mert féltem, hogy megfulladok, ha elég jó ütemben mártogatom az arcomat a vízbe. Aztán megint nem bírtam felülni. Ezt játszottam három órán át, csodálatos volt. A végére úgy kiázott a talpam, hogy fájt. Minden évben megvisel, amikor véget ér a nyár, és megérkezik az ősz. Nem olyan nagyon durván, de azért egy-két hétig szomorkodo