LizaGazdija

Sokszor említettem már itt a Humans of New Yorkot, amit nagyon szeretek, és rendszeresen olvasok, sőt várom, hogy új poszt kerüljön ki. Sok kommentelő szokta mondogatni, hogy kéne már Brandonnak egy Nobel-békedíj, és szerintem is megérdemelne valami komolyabb elismerést azért, amit csinál. Nagyon sokáig random embereket fényképezett és kérdezgetett New York utcáin, és már akkor is nagyon-nagyon érdekes sorsokat tudott bemutatni. Sokszor meg is kapta a kérdést kommentben, mégis mi a módszere, amivel ennyire őszinte és mély vallomásokat szed ki emberekből, akik akkor látják életükben először, és tudják, hogy több millió ember fogja olvasni, amit mondanak, és látni az arcukat. (A több millió nem túlzás, az oldalt 17 millióan lájkolták eddig.) Aztán Brandon elkezdte a különkiadásokat. Úgy emlékszem, először beutazta Ázsia tíz országát, és a helyieket kérdezgette mindenféle témáról, így bemutatta, hogy az emberek tényleg mindenütt egyformák, csak a körülmények, amik között élnek, azok tud

Leadtam az egyik könyvet, és úgy néz ki, kapok helyette két másikat. Ezeket nem párhuzamosan kell majd csinálni, mert egy történet első és második részéről van szó, viszont ez azt jelentené, hogy a következő kb. fél évre megvannak a fordítási munkák, ami azért elég jó. Nem 100% még, mert csak akkor az, amikor már a kezemben / a Kindle-ön tartom a könyveket, de azért esélyes. Bezár a Bookstation. Tök szomorú, mert nagyon jó üzlet. Hatalmas árukészletük volt mindig, nagyon szerettem hozzájuk járni, meg az oldalukról rendelgetni. Ők voltak azok, akik iszonyú jófej módon berendelték nekem Angliából A farm, ahol élünk első öt részét, mert itthon nem volt kapható, és én írtam nekik, meg tudnák-e szerezni. 2003-ban nyitottak, én úgy 2006-2007 környékén akadtam rájuk, amikor kellett Paul Austertől a Timbuktu egy szemináriumra. Azért a könyvért még a Keletihez mentem, később költöztek a Nyugati mellé egy tök kellemes üzlethelyiségbe. Sajnálom őket :( Azért nem zárják be teljesen a bazárt, onl

Nagyon szép történet, és gyönyörűen van megírva. Szabó Magdát már csak a nyelvezet miatt is érdemes olvasni. Ebből sem ez a kiadás van meg, de tetszik a borító, mert szépen összefoglalja a lényeget. Izgalmas volt, érdekes, jó ötlet a sziget, ahol az állatok ember módra élnek, biztonságban vannak minden bántástól, és oroszlán is szeretetben nevelhet lovat. A jóságra tanít a mese, felhívja rá a figyelmet, hogy nem szabad bántani az állatokat, mindig igazat kell mondani, tisztelettudóan kell bánni a felnőttekkel. A sziget harmadik törvényét én iszonyú kegyetlennek éreztem, nem tudom, egy gyerek hogyan éli meg, remélem, lesz alkalmam megkérdezni, mondjuk, a sajátomtól. A konfliktus is elég erős – az édesanya elvesztése szerintem nagyjából minden gyerek legrosszabb rémálma. Hogy nekem az volt, az biztos, lélegzetet elakasztóan horrorisztikus gondolat volt, hogy esetleg egyszer nem lesz anyukám (és most sem sokkal könnyebb). Emlékszem, rengetegszer kértem szépen anyut, hogy ne halj