LizaGazdija

Az van, hogy nem emlékszem olyan sok mindenre, mert miután kimentem Máltára, az év első fele úgy tűnt el, mint valami szürreális álom. De azért. - Lefutottam a félmaraton Budapesten. Kb. két hónapig készültem rá, már február elején elkezdtem edzeni, és nagyon érdekes volt hidegben, ködben, sokszor tök egyedül futni a Margitszigeten. Még sosem volt téli futószerkóm, most már van. - Részt vettem a Coca Cola 10 km-es futásán. - A zurrieq-i félmaraton 10 km-es résztávját is lefutottam Máltán. - Részt vettem egy 5 km-es "Fun Run"-on is, szintén Máltán. - 2014 volt az első olyan év, amikor folyamatosan volt fordítási megbízásom, egyik a másik után jött, megszakítás nélkül, max. egyhetes szünettel. Remélem, 2015 is ilyen lesz. - Megjelent három könyvem. Mármint mások könyvei, amiket én fordítottam. - 2014. július 2-án, szerdán Máltára utaztam. - Lett szobám egy szép házban. Négy nap alatt. - Lett munkám. Öt hét alatt, Szerdától vasárnapig és délután fél 4-től éjfélig dol

Ezt ma reggelre terveztem, de végül elmaradt. Nagyon szeretem a Margitszigetet, és érdekelt volna, tudok-e még futni, de bízom benne, hogy még márciusban is pont ott lesz a sziget, ahol most van, és még akkor sem fog teljesen tönkremenni az új rekortán, szóval nem maradtam le semmiről. Tegnap is nagyon sokat fáztam, hiába voltam rendesen felöltözve, és estére hőemelkedésem lett. Ami ennél jobban aggasztott, az az volt, hogy fájt a levegővétel meg a hátam, és úgy gondoltam, ha erre még futok is egyet, ráadásul hajmosás után, az tuti tüdőgyulladás. Végül este már annyira rosszul éreztem magam, hogy csak megittam két bögre forró teát, forró vízben zuhanyoztam, de a hajmosást kihagytam (életem talán első december 30-ája, amikor nem volt hajmosás), aztán az extra meleg téli pizsamámban bebújtam az ágyba, előkaptam az extra meleg tartalékpaplanomat, beterítettem a sima paplan alá, jól bebugyoláltam magam ebbe a két rétegbe, és reménykedtem. És mára jobb is, úgy érzem magam, mint egy sima m

Arra lettem figyelmes, hogy többen is megpróbálnak bennem rossz érzést kelteni, amiért az elmúlt két hetet pihenéssel töltöttem. Nem értem. Kivettem szabadságot a munkahelyemet, összesen nyolc napot, plusz erre rájött még hat szabadnap, ami egyébként is járt volna, tehát tizenhárom napom volt. Fél éve nem voltam itthon, ami azért hosszú idő. Ezt a szűk két hetet nem lazsálással töltöttem, nem feküdtem meg aludtam egész nap (bár megtehettem volna, mert tök legálisan szabadságon voltam), hanem folyamatosan jöttem, mentem, csináltam, intéztem, élményeket gyűjtöttem. Nem érzem, hogy egy lusta dög lennék, akivel éreztetni kell, hogy ő egy lusta dög. Nem állíthatom, hogy jólesik, de úgy döntöttem, nem érdekel, senkivel sem foglalkozom, aki negatív és megpróbál lehúzni hangulatilag. Itthon voltam, olyanokkal voltam, akiket szeretek és akik hiányoztak kint, jól éreztem magam, és a többi nem az én bajom. Most egyébként nem várom az utazást. Olyan érzésem támadt, hogy itt sem lenne jó, ha

Reggel elrohantam a Deák térre képet kereteztetni (igen, nagyon fontos volt, majd elmesélem, miért), aztán beadtam az edzőterembe Krisz, az edzőm ajándékát, amit nem tudtam személyesen átadni, mert elaludtam az edzést (nem idegesítem fel magam rajta újra, nem, nem, nem), aztán pontban 11-e odaértem Újbuda-Központhoz, ahol a két Andival találkoztam, és elmentünk K. Andi lakásába. Egyrészt megnéztük, hol lakik, másrészt karácsonyoztunk. Azt tökre sajnáltam, hogy a végén csak az én képeimet néztük meg, de belemerültünk a beszélgetésbe, meg J. Andi eljött velem együtt, úgyhogy ketten sem tudtak képet nézni. (Én azért követtem Andi lett hónapjait, néztem a képeket.) Remélem, márciusban megint találkozunk, és akkor mindent megnézünk meg elmesél. Volt viszont nagyon finom pizza meg tökös süti, mindkettőt Andi és a húga, Juci készítette. Anditól a kozmetikushoz rohantam, akitől csodával határos módon csak 5 percet késtem, pedig az időpont előtt fél órával még Albertfalván voltam (a kozmetiku

28-án jöttem rá, hogy a városligeti korcsolyázást nem passzíroztam be a programba, pedig az is rajta volt a listámon, mint nagyon fontos pont. Először azt terveztem, hogy 31-én délelőtt még gyorsan elmegyek, csak aztán láttam, hogy 31-én nem nyitnak ki. Gondoltam, sebaj, Livivel találkozunk, ráadásul a Városligetben, ráadásul szeret korizni, hát megkérdezem, megyünk-e. Mondta, megyünk. Ezek után csekkoltam a nyitva tartást, és azt láttam, hogy délután 1-től 5-ig zárva a pálya, ami nekünk nem lett volna nagyon jó, mert fél 2-kor volt a találkozó. Ilyen ez. Ezek után megkérdeztem Danit, neki van-e kedve a cirkusz előtt, de nem volt, mert későn ért haza. Így aztán felkeltem reggel, fogtam a korcsolyámat meg az ajándékokat, amiknek a címzettjeivel aznap találkoztam, és felkerekedtem. Jó ideje nincs már bajom azzal, ha valahová egyedül kell menni, és korizni eddig még sosem voltam máshogy. (Mármint felnőttkoromban.) 10 után értem a Ligetbe, ami azért volt vicces, mert fél 11-re beszéltük

Az úgy volt, hogy még Máltán vettem jegyet a Fővárosi Nagycirkusz Zéró Gravitáció című műsorára, mert minden előadást megnézek, és ezt sem akartam kihagyni. Amikor hazaértem, meséltem ezt anyuéknak és Daninak, és Dani mondta, hogy ő is szeretne eljönni velem. Írtam is a Cirkusznak, hogy megvehetném-e az enyém mellé szóló jegyet, vagy ha nem, kicserélhetném-e kettő egymás mellé szólóra, akár olyan áron is, hogy a második kategóriából átülünk az elsőbe. (Mindig második kategóriában ülök és az erkélyen.) Sokára válaszoltak, ami nem lepett meg, náluk is karácsony volt, lehetett elég dolguk nélkülem is, meg aztán a 29-i előadásról volt szó, tehát nem volt égető a probléma. Végül 27-én este visszaírtak, hogy menjek be, váltsam ki a jegyemet, aztán menjek a pénztárhoz, ahol kicserélik kettőre. Ezért aztán 28-án reggel elrohantam hozzájuk, hogy ne 29-én kelljen ezen idegeskedni előadás előtt. Az a nő volt a kasszában, aki írt, emlékezett rám, és tök rendes volt: kitette elém a nézőtér ábráját,