Ma otthon voltunk anyuéknál. Katáék nem jöttek, van elég gondjuk-bajuk-dolguk a költözéssel meg Bencével, aki szerencsére már otthon van, bár holnap még megy vissza a kórházba, és nem világos nekem, hogy akkor most ott marad vagy nem. Inkább ne. Ettünk húslevest, aztán székelykáposztát. Ez utóbbi azért vicces, mert pont tegnap gondoltam rá, milyen régen ettem már, és mennyire szeretem, kéne főzni. Nagyon finom volt, apu jót tud, nem mossa ki nagyon a káposztát, csak egy kicsit, ettől savanyú marad, és szerintem az úgy tökéletes. Aztán ettünk még tiramisut is, amit Tomi kivételesen egyedül csinált, én csak a kávét főztem hozzá, meg néha elmosogattam a műveletek között, mert most nem volt kedvem hozzá, éppen lelki válságot éltem át (már elmúlt, otthon mindig elmúlik). Aztán beszélgettünk órákon át. Az anyukám megértő, és ez nagyon jó nekem. Meg aztán ismer is, úgy könnyebb. Közben Lizát vakargattuk, aki fog most már kapni valami bolhamentesítő cseppeket, mert hiába nem bolhás, tarthatatl