LizaGazdija

1. Ma edzés után, az öltözőben elismerően azt mondta az egyik lány, hogy nekem nagyon jól megy ez, nagyon ügyes vagyok. Én ennek úgy örültem! (Azt meséltem már, amikor szintén edzés után a recepciós pasi, aki kb. 60 éves, mondta, hogy kár, hogy nem megyek már le a héten, mert olyan jó, amikor ott vagyok, egy másik alkalommal meg megkérdezte, azért járok-e, hogy még csinosabb legyek, és hova akarok még csinosodni? Na, ezek is jólestek.) Egy kis önbizalom-növelés sosem árt :) 2. Azt olvastam ma egy cikkben, hogy a pedagógusi hivatáshoz az is hozzátartozik, hogy a tanár saját pénzén krétát vesz, ha arra van szükség. Csak ennyit szeretnék reagálni: ♥

Tegnap volt az utolsó óránk Tomival a koreai családnál, ma elutaztak haza. Elvileg már a gépen ülnek, és Párizs felé tartanak, ahonnan már csak további 16-18 óra, és már otthon is vannak Daejeonban. A kisfiúnak, Jinnek filmet vittem, és anyukája bele is egyezett, hogy filmezzünk. Megmutattam neki a The Big Bang Theory első évadának 11. részét, amelyben Sheldon beteg, és amely tartalmazza ezt a jelenetet: A gyerek gyakorlatilag sírva röhögött, és néha fulladozva hozzátette, hogy fúúúj, ez gusztustalan, aztán röhögött tovább. Annyira tetszett neki, hogy hajlandó volt utána megcsinálni a hozzá tartozó feladatlapot, ami azért elég nagy szó nála. (Én meg rájöttem, hogy ha valaha előjön egy tanfolyamon a betegség, mint téma, ezt a részt fogom mutogatni, mármint mind a 22 percet. De ez most mellékszál.) Aztán még egy rövid kvíz is belefért Németországról. Németet is tanultunk, és bár anyukája azt mondta, ma ne németezzünk már, az utolsó 5 percbe pont belefért a tíz könnyű kérdés (mi a

Történet egy csapat szélhámosról, akik 1947-ben igyekeznek mindenkit minél nagyobb összegre sarcolni, mondván, nyugdíjbiztosítási ügynökök, és majd szép summa lesz a nekik bedőlők nyugdíja. Ezzel a mutatvánnyal bebarangolják Prágát és környékét (?), így az olvasó is megismerheti a háború utáni Prágát. A történet sok humorral, iróniával, társadalomkritikával ábrázolja ezt a kort és a benne élőket. Nem mondom, hogy mindig tudtam követni az eseményeket, azt hiszem, túl sok volt nekem a szereplő, és nem mindig tudtam, ki kicsoda tulajdonképpen. Volt néhány különösen humoros epizód a kilenc között, de kedvencet nem tudnék választani. Amikor "megcsinálják" a drogistát, amikor a temető falán ülve nézik a kocsma életét, amikor táncórán járnak, ahol szinte kizárólag férfiak vannak, mind-mind belopta magát a szívembe. A könyvből film is készült 1993-ban, Dusan Klein rendezésében, Angyali szemek címmel. Eddig még nem sikerült a nyomára bukkannom, csak a wikipédiáról tudom, hogy l

Gondoltam valamelyik nap, hogy most majd elébe megyek a dolgoknak, és nem edzésen fogok megismerni új zenéket, hanem magam kutatom fel őket a youtube segítségével. Látom ám, hogy Britney Spears feat. will.i.am, mondom, nézzük meg, mit tud napjainkban 16 (!!!) évvel ezelőtti kedvencem (nem will.i.am). Ezt: Jót röhögtem: hetek óta erre (is) ugrálunk, csak a címből ez nem esett le, meg nem ismertem meg Britney hangját (mi történt ennek a lánynak a hangjával ebben a számban?!). Na, ennyit rólam és arról, hogy lépést tartok a zenével :)